2.A nagy meglepetés

Na hoztam a következő részt bár nem adtatok visszajelzést hogy tetszik-e vagy nem, de mindegy. megin megkérlek hogy ha elolvassátok írjátok le róla a véleményetek nekem nagyon fontos, hogy mit gondoltok róla. Ebben a részben Kendrának egy nagy meglepetésben lesz része. És kérem a kommenteket...Jó olvasást:DD



Másnap az izgalom miatt már korán talpon voltam, frissen és nagyon izgatottan.
-Jó reggelt anya!!!-rohantam be (igaz még pizsiben) anya szobájába...-Ébresztő készülnünk kell mindjárt indul a gépem!!!!
-Óóó...Kendra még csak nyolc óra és a géped csak délután indul-motyogta fél álomban.
-Tudom, tudom, de annyira várom már, nem tudtam tovább aludni!-ugráltam az ágya mellett.
-Rendben kelek és megcsinálom a reggelidet.
-Nem kell hiszen én már megcsináltam elkészülök és ehetünk is!-hencegtem...
Amíg anya kivánszorgott az ágyból én elkészültem és kicsinosítottam magam. Lerohantam a lépcsőn és leültem az asztalhoz reggelizni.Anya nagyon szótlan volt reggeli közben így nem bírtam tovább megkérdeztem:
-Mi a baj anya, talán nem ízlik a reggeli?
-Dehogy is nem, nem ez a baj...-mondta csüggedten.
-Akkor meg miért voltál egész idő alatt ennyire szótlan?
-Csak azért kicsim, mert egy egész hónapig leszel távol tőlem és nagyon fogsz hiányozni.
Miközben ez mondta pár könnycsepp gördült le az arcán.
-Te is nekem-törültem le a könnyeit-De majd mindent elmesélek és mindennap beszélünk,ja és apa azt mondta, hogy ha akarod te is eljöhetsz hozzá.


Egy hosszas beszélgetés után végre elindultunk a repülőtér felé. A bőröndöket bepakoltuk a kocsi csomagtartójába, én meg beültem anya mellé. Nagyon csöndben volt egész úton, aztán se szó, se beszéd letért az útról és másfelé vette az irányt. Nem tudtam mit csinál, csak azt hogy ha nem sietünk lekésem a gépem.Végül megkérdeztem:
-Hová megyünk? Nem erre van a repülőtér vissza kell fordulni azonnal!
-Tudom hogy nem erre van, csak egy kicsi kitérőt teszünk ne aggódj nem késed le a géped.-nyugtatott meg, vagyis csak nyugtatott volna, de nem igazán sikerült. Csak mentünk és mentünk, aztán egy nagyon ismerős helyen találtam magam. Beckyék házánál voltunk.
Nem tudtam mit kereshetünk ott, aztán egyszer csak nyílt az ajtó, és lám Becky volt az, két nagy bőrönddel a kezében.
-De...de...de...hát...-dadogtam meglepődve.
-Igen Kendra Becky veled utazik Londonba mivel apád két jegyet küldött és én megyek így átadtam titokban Beckynek -magyarázta meg anya.
-De én miért nem tudtam róla?
-Mert meglepetésnek szántam remélem sikerült.
-Hát persze hogy sikerült, nagyon is.
Ekkor jött oda Becky az autóhoz.
-Szia.-köszöntem
-Szia, ugye nem haragszol hogy nem szóltam neked??-kérdezte félve.
-Hát persze hogy nem, csak azt nem értem hogy akkor miért búcsúztál el a tegnap...
-Csak azért hogy nem vegyél észre semmit az egészből.
-Aha... értem ez sikerült és tényleg nagyon meglepődtem, ez a legjobb meglepetés...nem tudom elhinni!!!!-ujjongtam.
-Én sem hiszem el,hogy mehetek annyira hihetetlen.
-Nekem mondod. Végre láthatom apát olyan hosszú idő után, és még te is jöhetsz velem. Ez lesz életem legjobb nyara!!!
-Az bizony, csak annyira furcsa lesz.
-Mi? Mi lesz olyan furcsa??-Kérdeztem meglepődve.
-Az hogy olyan hosszú időn keresztül távol leszek a szüleimtől annyi idegen ember között, de legalább te ott leszel velem!:)
-Igen mi mindig ott leszünk egymásnak, mint legjobb barát nők.


-Indulhatunk??-szakított félbe anya.-Ha nem sietünk lekésitek a gépet!!
-Igen csak még egy perc, míg Becky is elbúcsúzik.
Rendben.-egyezett bele anya.
Megvártuk míg Becky is elbúcsúzott, aztán elindultunk a repülőtér felé...