4.Végre Londonban

4.rész...Már itt is van a negyedik rész is.Ebben a részben Kendráék végre megérkeztek Londonba, de nem úgy kezdődik a vakációjuk, ahogy ők tervezték. De hát minden kezdet nehéz.
Na jó nem húzom tovább az időt...Jó olvasást, és komizni is szabad... :DD

Repülőn nagyon gyorsan telt az idő.Becky mellett nem lehet unatkozni.Egész úton rengeteget nevettünk,persze tudtunk mi komolyak is lenni.Épp egy jó sztori közben ismét megszólalt a hangos bemondóba egy légi kísérő.
"Kedves utasainkat megkérjük, hogy csatolják be öveiket, perceken belül megkezdjük a leszállást!!"
-Ahh...végre olyan hosszú idő után ismét láthatom apát!!!
-Örülsz mi??
-Persze hogy örülök, hisz már majdnem 2 éve nem láttam.
-Uhh...az nagyon hosszú idő, én nem bírnám annyi ideig apa vagy anya nélkül.-vallotta be Becky.
-Képzelem, hiszen te vagy a szemük fénye- viccelődtem.
Becky szeretett volna valamit mondani erre a kijelentésemre,de ekkor leszállt a gépünk, így nem tudott mondani semmit. Kicsit sajnáltam is, mert egy kicsit tényleg gonosz voltam vele, de hát csak vicceltem, szerencsére nem haragudt meg.
Leszálltunk a gépről, és elvettük a csomagjainkat ,aztán elmentünk megkeresni apát. Apa már nagyon várt minket, és még ő is tudott a jegyekről, hogy anya helyett Becky jön velem csak én nem.Na de mindegy én nem tudtam akkor és ott ezzel foglalkozni.
Amint megláttam apát rohantam hozzá és jó erősen megöleltem.Apa már levegőt sem kapott, mikor végre megszólalt:
-Kendra, drága lányom!-nyögte.-Mindjárt megfolytasz és akkor máris vége a nyaralásnak.
-Jujj, bocsi apa csak már annyira vártam ezt a pillanatot.
-Tudom én is, ja és bocsi, hogy és sem szóltam a másik jegyről.
-Ezt majd később megbeszéljük.-jelentettem ki úgy mintha morcos lennék de csak vicceltem.
Becky rájött, hogy csak viccelődök és így segített apa megtréfálásába:
-Ó-ó, ebből sosem sül ki semmi jó.Ismerem jól Kedrát.
Szerencsére apa értette a viccet,így nem vette komolyan, inkább egy jót nevettünk rajta.
-Na és hogy telt az út?
-Nagyon jól rengeteget nevettünk és viccelődtünk.-áradoztam.
-Aha, és nem vagytok fáradtak?
-De nagyon fáradtak vagyunk alig állok a lábamon!-válaszolta Becky.
-Ugyan már ne túlozz, te sem gondolod komolyan.-szidtam le.
Becky nagyon gyakran túlzásokba esett így megbeszéltük, hogy én mindig leszidom ha túloz valamiben, és is egy ilyen helyzet volt.
-Na jó na tért észhez, annyira azért nem vagyunk fáradtak de jól esne egy kis pihenés.-javította ki az előbbi kijelentését.
-Akkor lányok mehetünk??
-Persze válaszoltunk kórusba, aztán beültünk az autóba és már mentünk is. Egész úton csak bámultunk hol erről, hol arról.Mivel eddig mindig apa jött hozzánk én még sosem jártam Londonba és Becky sem.
Rengeteg magas épületet láttunk és sok-sok embert.De ami a legjobb volt az a rengeteg üzlet, Mert imádunk vásárolni Beckyvel.
Nagy ábrándozásunkat egy fura dolog zavarta meg, még pedig az, hogy megállt az autó.
-Mi történt miért álltunk meg??-kérdeztem kétségbe esetten.
-Mert egy nagy kocsisor van előttünk így nem tudok tovább menni.
-Remek.-fakadtam ki.-Már az első nap itt ülök egy hatalmas dugóba!!
-Ne aggódj kicsim, a házunk egy kevésbé zsúfolt helyen van, ott nem ilyen szörnyű a közlekedés.-nyugtatott meg apa.
De engem akkor is zavart, hogy már az első nap ilyen rosszul kezdődik és itt várakozunk, a helyett hogy már otthon lennénk.De hát ilyen LONDON...