6.Rész:D

Sziasztok! Hoztam a következő részt.Bocsánat a késésért, de nem tudtam előbb hozni. Ígérem a következővel jobban sietek.Remélem tetszeni fog, várom véleményetek.Puszi jó olvasást=))


Csak ezután néztem körül pillantottam meg, hogy ez az a fiú aki az előbb táncolt, ő lökött el.
-Ó bocsánat-szólalt meg.-Nem láttalak, megsérültél?
-Nem, nem sérültem meg.-válaszoltam.
-Akkor jó már megijedtem hogy egy ilyen szép lány miattam sérült meg.-mosolygott rám.
"Szuper!" gondoltam ez a srác is csak egy nagyképű, báj gúnár pedig milyen helyesnek nézett ki ahogy ott táncolt.
-Na persze gondolom minden lánynak ezt mondod!-böktem ki végül.
-Nem félre érted nem hízelegni akartam, tényleg így gondolom.
-Óh, értem.-pirultam el.
Ekkor már mindenki-aki eddig a táncosokat nézte- minket bámult, hogy a földön ülünk és nevetgélünk.a tömegben volt Becky is és apa is.
-Hát veled meg mi történt?-kérdezte Becky, és nyújtotta kezét hogy segítsen felállni.
-Épp a táncot bámultam, és egyszer csak a földön találtam magam.-magyaráztam el.
-Azt hiszem én voltam aki miatt a földre került.-szólt közbe egy hang.
Nekem ismerős volt de Becky csak nézett hitetlenkedve, amikor odajött hozzánk.
-Helló, Alex vagyok, még egyszer bocsánat.
-Á semmi baj.
-És téged hogy hívnak? Hisz még a nevedet sem tudom.
-Kendrának.
Becky szóhoz sem jutott, csak nézett nagy kerek szemekkel.
-Jajj, majdnem elfelejtettem ő itt a legjobb barátnőm Becky.
-Helló Becky, Alex vagyok.
-Sz..sz..szia.-dadogta Becky, mert még mindig mindig nem jutott szóhoz a történtek miatt.
Becky amúgy nem igazán esik zavarba a fiuk előtt, de most nagyon furcsán viselkedett.
-És hogy-hogy eddig nem láttalak errefelé?-kíváncsiskodott Alex.
-Hát mert most vagyok először itt Londonban.Apához jöttem a nyárra.
-És meddig lesztek itt?
-Csak egy hónapig aztán megyek haza anyához.
-Értem.-csüggedt el.-És körül szeretnétek nézni a környéken?
-Épp azt csináltuk.-szólalt meg végre Becky is.-Kendra édesapja hozott el ide minket.
Ekkor jelent meg apa is, aki ugyancsak elcsodálkozott, hogy még egy napja sincs hogy Londonba vagyunk, de már ennyi minden történt velem.
-Kendy!!-szólított meg.
-Igen apa?
-Látom nem változtál még mindig nem tudsz magadra vigyázni magadra.-viccelődött.-de ugye tudod, hogy anyádnak megígértem,hogy egyben leszel mikor hazamész?-folytatta viccelődését.
-Apa!! Igenis tudok vigyázni magamra.
-Kendra, de hiszen csak vicceltem nehogy megsértődj.
-Dehogy sértődök meg tudom hogy csak viccnek szántad legalább is reméltem.
Apa ekkor Alexhez fordult.
-Szia te biztos a lányom új barátja vagy. Vagy tévedek??
-Jó napot, Alex vagyok, és elnézést kérek Kendra miatt nem akartam ellökni.
-Semmi gond, látom ti már megbeszéltétek.-mondta, aztán megfordult és el akart osonni.
-Apa és velünk mi lesz, itt akarsz hagyni?
-Dehogy is, csak megyek beszélgetek egy kicsit az egyik ismerősömmel.
-Oké. Majd megkeresünk ha menni szeretnénk.
-Rendben.-mondta, azzal elsétált.
Mi meg ott maradtunk hárman a park közepén.
-Na lányok örülünk, hogy megismertelek remélem majd még látlak titeket.Sziasztok most mennem kell már késésben vagyok.
-Szia!-köszöntünk kórusban.
Még egy ideig nézelődtünk Beckyvel aztán elindultunk megkeresni apát.Csakhogy sehol sem találtuk. Fél óra keresés után, még mindig nem volt meg. Ekkor hívtam telefonon. Kiderült hogy elfelejtkezett rólunk és elment a barátjával egyet beszélgetni.
Sötétedett és mi nem tudtuk hogyan jutunk haza. Ekkor egy ismerős alakot pillantottunk meg,Alex volt az.
-Alex!-kiáltottam utána.-Hogy-hogy te még itt vagy azt mondtad sietned kell haza.
-Siettem is csak hogy mikor hazaértem eszembe jutott, hogy itt hagytam a parkba a kabátomat és ezért jöttem vissza.És ti még mindig itt vagytok?
-Igen és még itt is leszünk egy darabig mivel apa itt hagyott minket és mi nem tudunk hazamenni mivel nem ismerjük a környéket.
-Az nem jó, de tudjátok mit? Ha megmondjátok a címet én hazavezetlek titeket elég jól ismerem a környéket és biztonságban lesztek velem.Rendben van?
-Igen akkor induljunk léci mert már szeretnék hazamenni.
Boldog voltam hogy ő is velünk jön, hiszen így jobban megismerhessük és haza is jutunk. Megmondtuk a címet és elindultunk haza. Becky, Alex és én...