7.rész

Na sziasztok hoztam a következő részt bocsi hogy ilyen sokáig megvárattalak de nem volt időm a sok lecke miatt. De most már megpróbálom minél hamarabb hozni a következő részt. Remélem tetszeni fog ez a rész is. Jó olvasást!!



Eleinte nagyon hallgatagok voltunk, de aztán feloldódott a hangulat. A parkból kifele jövet a telefonom törte meg a csendet. Apa hívott. Nagyon sajnálta, hogy ott hagyott minket magunkra. Vissza akart jönni, hogy haza tudjunk menni, nehogy eltévedjünk, de én megnyugtattam őt:
-Ne aggódj apa, már elindultunk és nem tévedünk el.
-Rendben kicsim de ketten nem találtok haza!
-De mi nem ketten vagyunk...
-Hát akkor??-kérdezte ilyedt hangon.
-Alex hazakísér minket tudod a fiú a parkból.
-Tudom.-mondta már nyugottaban.
-Akkor majd megyünk...puszi.
-Szia várlak puszi-köszönt el és kinyomtam a telefont.

-Apud volt, igaz?-kérdezte Alex.
-Igen.Nagyon aggódott, hogy hogyan megyünk haza.
-Nagyon rendes apukád van.
-Igen az.Nagyon szeretem őt.
-És ő is téged kapcsolódott be Becky is.
Tudom rossz dolog, de teljesen elfeledkeztem, Beckyről.Olyan volt, mintha csak Alex és én sétáltunk volna, de hamar rájöttem, hogy nem így van. Nem azért mert imádom Beckyt hisz ő a legjobb barát nőm, de jobban szerettem volna ha csak Alex lett volna velem.
Szerintem Becky is észrevette, hogy jól el vagyunk mi ketten ezért nem sokat beszélt inkább élvezte a szép nyári estét.
Nagyon lassan sétáltunk és mégis annyira gyorsan telt az idő.Nem igazán hittem, hogy van szerelem első látásra, de mi van ha mégis igaz.Mi van, ha beleszerettem...nem ilyen gyorsan nem történhetett, hiszen még alig ismerem. Ma találkoztunk először és semmit nem tudok róla. Gondolat menetemből Alex zökkentett ki:
-Kendra.-szólított meg.
-Tessék?-ráztam meg a fejemet és zavartam el a gondolataimat.
-Van kedvetek egy kis kitérőt tenni persze csak ha nem gond.-nézegette a földet.
-Mire gondoltál?-kérdeztük kíváncsian.
-Szeretnék mutatni valamit, de csak ha nem siettek haza.
Igazából nagyon is siettem volna haza mert nagyin fáradt voltam,de egyben kíváncsi is, hogy mit szeretne mutatni nekünk.Megbeszéltem Beckyvel és apával is beszéltem még mi ellőt beleegyeztem volna.
-Na?-kérdezte félénken. Talán félt hogy nemet mondunk.
-Hát mehetünk apa is és Becky is beleegyezett.
-Akkor induljunk.-mutatta a kezével,hogy merre menjünk.
Csak mentünk és mentünk nem tudtuk, hogy hova. Beckyvel mindegyre összenéztünk és próbáltuk kitalálni hogy hová is mehetünk.
Betértünk egy kis utcába ahol csak pár kisebb ház volt és pár fa az útszélén.Nagyon megnyugtató volt ott sétálni viszont még mindig nem tudtuk hogy hová is megyünk.
Aztán egyszer csak megálltunk. Alex ránk nézett és csak annyit mondott, hogy ,,Itt vagyunk’’. Beckyvel egymásra néztünk és el sem tudtuk képzelni, hogy hol lehetünk a halvány fényben ugyanis alig látszott valami. Aztán rájöttünk egy meseszép parkhoz értünk. Nem volt más senki a parkban csak Alex és mi. Szép, csendes este volt a hold bevilágította az egész parkot. Kerestünk egy padot leültünk.
-Miért hoztál ide?-kérdeztem érdeklődve.
-Gondoltam megmutatom ezt a helyet, ez a kedven c helyem. Mindig ide jövök ha valami bánt vagy csak egyedül szeretnék lenni.-mondta és a kabátjával babrált.
-Ez tényleg jó hely. Megnyugtató, csendes és szép. Már értem hogy miért szereted ennyire.-mosolyodtam el.
-Igen kiskoromban is mindig ide jöttem ha valami bántott és még most jól érzem itt magam.-mondta és ő is egy kissé elmosolyodott.
Nagyon meglepődtem, hogy ilyen dolgokat mondott el magáról, pedig még nem is ismertük egymást igazán.
Hírtelen hideg szél csapott meg és jobbnak láttuk ha elindulunk haza.Hosszú volt az út és úgy nézett ki hogy esni is fog, hirtelen beborult és hidegre vált az idő.Elindultunk hazafelé amit bántam is meg nem is. Bántam, mert ez azt jelentette, hogy Alex elmegy és kitudja látom-e még valaha is, viszont nagyon fáradt voltam és szerettem volna pihenni egy kicsit.
Nem tudtam, hogy ő még szeretne maradni vagy sem így inkább megkérdeztem tőle:
-Ha nem haragszol mi menni szeretnénk, mert fáradtak vagyunk és lehet, hogy esni is fog. De ha te maradni szeretnél maradj nyugodtan, majd hazatalálunk valahogy.
-Nem. Ha ti mentek én is megyek..-mondta és felállt a padról.

   A haza vezető út nagyon jól telt sokat nevettünk és kezdtük egyre jobban megismerni egymást.Rengeteg közös van bennünk. Remélem ez feltűnt neki is, mert nem szeretnék hiú ábrándokat kergetni.

-Kendra!-szólított meg Becky ezzel teljesen megzavarva gondolat menetemet.

-Igen?-válaszoltam magamhoz térve.

-Valami baj van, olyan csendes vagy. Hírtelen annyira lehallgattál.

-Jaj nem, nincs semmi gond csak elgondolkoztam. Elgondolkoztam azon, hogy most hogyan tovább, találkoztam egy helyes és aranyos sráccal akiről mindig álmodoztam és erre mégsem lehet köztünk semmi.

-Már miért ne lehetne?-kérdezte csodálkozva.

-Hát hosszú és nem akarom,hogy hallja Alex, hogy ő a téma.

-Nyugi Alex biztos, hogy nem fogja meghallani, hiszen elment,hogy vegyen nekünk valami rágcsálni valót és még biztos, hogy nem fog jönni. Úgy hogy mond már el miért nem lehet köztetek semmi?

-Rendben.-egyeztem bele és elkezdtem sorolni a dolgokat:-Először is még azt sem tudom, hogy bejövök-e neki és ha be is jönnék, ő itt lakik Londonba én meg csak a nyár egy részét töltöm itt.Ha hazautazok ő itt marad több száz kilométerre tőlem, és én nem vagyok felkészülve sem egy új kapcsolatra.

   Amint befejeztem mondandómat megjelent Alex, három hot-doggal a kezében.

-Mi történt olyan szótlanok lettetek hirtelen talán nem jó amit hoztam?-kérdezte elég fura arcot vágva.

-Nem erről van szó.-nyugtattam meg bár nekem sem ártott volna egy kis nyugtatagatás.

-Akkor meg?

-Semmi különös csak fáradtak vagyunk meg olyan jó volt csak a csendben ácsorogni.-magyaráztam neki.

-Értem.-mondta és látszott rajta,hogy már nem annyira feszült.-Akkor mehetünk, mert amint látom tényleg elég fáradtak vagytok.-folytatta.

  Most már tényleg hazavettük az irány és bandukoltunk szép lassan minél már a felhők is tovaszálltak nem féltünk annyira,hogy megver az eső.

  Sokat nem kellett már mennünk és otthon is voltunk.Elbúcsúztunk Alextől aztán bementünk a házba. Ő még megvárta amíg beérünk és csak utána indult haza. Felmentem a szobámba, oda sétáltam az ablakhoz és csak bámultam ki. Még láttam, hogy Alex eltűnik egy kis utcában, majd elmentem az ágyamhoz és fáradtan estem bele.Egy kicsit még képeztem aztán elterültem az ágyban és csak gondolkoztam, nem jött álom a szememre. Elgondoltam,hogy holnap lehet, hogy felébredek és rájövök, hogy az egész csak egy szép álom volt. A gondolataimba lassan belefeledkeztem és egy kicsivel később már el is nyomott az álom.