28.rész

 


        **Josh szemszöge**

 Kendra nagyon boldognak tűnt, és ha ő boldog én is az vagyok. Annyira jó őt boldognak látni. Kendra egy nagyszerű lány, az én nagyszerű barátnőm. Teljes szívemből szeretem, és bár nem vagyok az a romantikus tipus, de abban biztos vagyok, hogy nem tudnám elviselni, ha elveszteném. Félek tőle, hogy ez bekövetkezhet. Talán ezért is reagáltam annyira rosszul a bejelentésére, miszerint színészkedni akar. Tehetséges, kedves, és csinos lány. Minden fiú álma. Megrémít, hogy ha híres lesz, majd rengeteg fiú fogja lesni kívánságait, és sokan szeretnék majd meghódítani. Mi lesz ha talál egy jobb fiút, aki híres gazdag, és tényleg szereti Őt? Akkor mi lesz velem? Én csak egy átlagos fiú vagyok, akinek nincs semmi különös tehetsége. Egy átlagos kaliforniai srác. Ő meg híres lesz, és talán én már nem is fogok számítani neki, mivel több nálam nagyszerűbb srác is fog loholni utána. 
  Kételyek gyötörnek már napok óta, amiket próbálok elnyomni magamban, de ez egyre nehezebb lesz, és előbb vagy utóbb Kendra is rájön, hogy valami nincs rendben. Én nem akarom Őt az én hülyeségeimmel fárasztani, de ezt mégis meg kell beszéljem vele. 
  Szerencsére nem tudtam tovább emészteni magam a buta, de lehet, hogy nem alaptalan gondolatokkal, mert találkozóm volt Kendrával. Gyorsan eltereltem gondolataimat erről a témáról, és próbáltam csak arra koncentrálni, hogy hamarosan láthatom életem szerelmét. Na jó ez most nyálasan hangzott, főleg egy fiú szájából, de ez akkor is így van, és nem fogom véka alá rejteni az érzéseimet. Én nem vagyok olyan.

Előbb értem oda a parkba, mint Kendra, így leültem egy kissé eldugott padra, és az eget bámultam, mikor megláttam egy felém közeledő, ismerős alakot. Szívem nagyot dobbant, és csak vártam, hogy újra csókolhassam, és ölelhessem őt. Ez már biztos hogy szerelem.


**Kendra szemszöge**

Végre megpillantottam Josht. Épp az eget pásztázta amikor odaértem, majd felállt, és szorosan magához szorított. Erős, de mégis gyengéd karjaiban biztonságban érzem magam, és soha nem szeretném, hogy ez a biztonságot jelentő kar, és fiú eltávolodjon tőlem. Abba belehalnék.
-Szia.-bújtam szorosan hozzá, és beszívtam az illatát. Egyszerűen leírhatatlan amit érzek amikor vele vagyok. 
-Szia.-mosolygott rám, majd közelebb hajolt, és egy rövid csókkal köszöntött.-Mi az a fontos dolog, amit elszeretnél mondani?-húzódott távolabb.
-Végre minden megoldódni látszik.-ültem le a padra, és mellém húztam Josht.-A lányok segítségével végre valóra válni látszik az álmom. Ma délelőtt csajos napot tartottunk, aminek a végére egy nagy meglepetést szerveztek. Találkoztam egy nővel, aki holnap délelőtt találkozni fogok, és megnézi, hogy mit tudok. Lehet, hogy tényleg szinésznő leszek!-ujjongtam. Már-már úgy nézhettem ki mint egy öt éves, annyira derültem az egésztől. Szó szerint pörögtem.
-Ez nagyszerű édesem!-mosolygott Josh, de láttam a szemében, hogy valami nincs rendben. Valami bántotta, de nem akarta nekem elmondani. Kérdezzek rá, vagy várjam meg, hogy magától mondja el? Lehet, hogy a második lenne a helyes választás, de akkor lehet, hogy soha nem mondja el. "Rákérdezek!" határoztam el magamban.
-Valami baj van?-fordultam felé komoly tekintettel.
-Nem, nincs.-próbált nyugtatni, de engem nem tud átverni. Abban én vagyok a legjobb, és még sokat kell tanulnia tőlem, hogy túljárjon az eszemen.
-De látom, hogy van valami. Mond el, kérlek.-akadékoskodtam.
-Rendben.-sóhajtott fel.-Igen tényleg van valami.-sütötte le szemeit.-Kendra én félek!-szűrte ki fogai között.
-De mégis mitől?-próbáltam szemébe nézne, de ő kerülte a tekintetem.
-Ettől az egésztől.-bökte ki.-Te híres leszel, én meg csak egy átlagos srác, akinek nincs semmi különösebb tehetsége. Rengeteg fiú lesz akinek majd tetszeni fogsz, és megakar hódítani, és lehet, hogy majd találsz egy nálam jobb, és érdekesebb fiút. Akkor mi lesz velem? Mi lesz velünk?-nézett mélyen a szemembe.
-Hé, te kis buta.-fúrtam mélyen tekintetem az övébe.-Mégis mi lenne? Én szeretlek téged, és remélem, hogy te is engem, és ennél nem kell több. Tudod, a szerelem mindennél erősebb.-mondtam. Na már csak ez hiányzott. Én kell lelket öntsek belé, még ilyen dologban sem volt részem.  Annyira nyálas amit mondtam, és még én is csodálkozok magamon, mivel soha nem voltam az a hű de romantikus típus. Na jó nem azt mondom, hogy nem néztem meg pár csöpögős filmet, de nem voltam a nyálazós fajta. Már tudom, hogy talán legbelül mégis, és csak egy olyan fiú tudta kihozni belőlem, mint Josh. Valahogy Alexnél soha nem éreztem azt, hogy remegni kezd a térdem, vagy pillangók repdesnek a gyomromban, sőt eszembe se jutottak az ilyen szerelmes szövegek. Tényleg nem volt köztünk szerelem, de talán még szeretet se. Viszont Joshhal egész más a helyzet, ha a közelében vagyok mindig izgulok, zavarban vagyok, és csak úgy jönnek a szavak. Néha már úgy érzem ciki amiket mondok. Jól mondják, hogy a szerelem elveszi az ember eszét. Bárki is fogalmazta meg, de annak teljes mértékbe igaza volt, van, és lesz.
-Biztosíthatlak a felől, hogy én is nagyon szeretlek.-jelent meg arcán egy halvány mosoly.
-Akkor meg ne gondolj hülyeségekre. Tudd, hogy soha nem hagynálak el, és kérlek bízz bennem.-húzódtam közelebb hozzá, majd fejem vállára döntöttem.
-Bízok benned, és sajnálom, hogy a hülyeségeimmel fárasztalak.-simított végig a hátamon.
-Nem fárasztasz, sőt jó, hogy elmondtad és megtudtuk beszélni.-néztem fel rá. Ő nem mondott semmit, csak közelebb hajolt, és megcsókolt. Erről beszéltem. Mindig annyira letud venni a lábamról, és ahhoz elég egy csók is. Nem kell romantikus vacsora, vagy fényűzés. Nekem az is elég, hogy mellettem van, bizik bennem, szeret és mindig mellettem áll. És én is támogatom Őt amiben tudom, és együtt kibírjuk a színészet hátrányait is. Mivel mindketten tudjuk, hogy híresnek lenni nem könnyű, így biztosan lesznek rosszakaróim is, de lesznek akik folyton körülöttem fognak legyeskedni egy kis rivaldafényért. De bízom benne, hogy barátok is fogok találni, és nem csak ellenséget. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy hosszú az út amit meg kell tennem, és nem lesz könnyű, de a mai világban mi az ami könnyű, és amiért nem kell küzdeni? Valamilyen szinten mindenért megkel küzdeni. Az más, hogy van aki csak csettint, és mindene meglesz, de az nem tudja mi az, hogy harc és kudarc. Az olyan ember nem tud élni, és nem tudja élvezni azt amilye van. Én soha nem akarok ilyen ember lenni. Inkább harcolok, és kudarcot vallok, ha nem tudom teljesíteni a feladatom, de nem akarok azokra a besavanyodott emberekre hasonlítani.

~*~

A tegnap nagyon jól éreztem Joshhal magam, és örültem, hogy bizik bennem annyira, hogy elmondja mi bántja. És bár hülyeség amik miatt aggódik, de megértem. Egyikünknek sem lesz egyszerű, de majd együtt átvészeljük. És erről jut eszembe, sietnem kell, ha nem akarok elkésni a castingról. Ja, és persze, hogy nem akarok, mivel ettől függ a jövőm. Gyorsan berohantam a fürdőbe, és felkaptam magamra az este előkészített ruhámat. A lányok segítségével kiválasztottuk a "megfelelő" ruhát, ami se nem túl közönséges, se nem túl egyhangú. Olyan igazi Kendrás. Végül egy egyszerű fehér ruhára esett a választás, egy kis zöldes farmer kabáttal. Nem akartam nagyon túlöltözni, így ez tökéletes volt. Már késő volt, mire teljesen elkészültem, ugyanis a reggel szerencsésen elaludtam. Mit is mondhatnék. Ez a nap is jól kezdődött, csak azt remélem, hogy az egész napom nem rohangálásból fog állni. És remélem, hogy sikerül elkápráztatnom Carla kisasszonyt. Nem szeretnék sem neki, sem a szüleimnek, sem a lányoknak csalódást okozni, mivel ha ők nem lennének az egész még az eszembe sem jutott volna. Na meg persze ott van Josh is aki végig mellettem állt, és most, hogy tudom a félelmeit, még inkább csodálom, mert nem azt akarta, hogy lemondjak az álmomról, csak, hogy vele lehessek. Nem. Ő nekem akar jót, még ha ez neki nagyon nehéz is. Egy igazi herceg. Az én hercegem.

-Kendra! Indulnod kéne.-rángatott vissza a valóságba anya.

-Már indulok is.-rohantam le a lépcsőn.-Szorítsatok. Sziasztok!-rohantam ki az ajtón, de még mielőtt behúztam volna az ajtót még hallottam, hogy apa azt mondta, hogy ügyes leszek, és sikerülni fog. El sem hiszem, hogy tényleg velem történik ez az egész. 

Mikor odaértem a a megadott címre, azt hittem képzelődöm. Egy hatalmas épület díszelgett előttem, amilyet eddig csak a filmekben láttam. Ahogy közelebb mentem megpillantottam egy ismerős alakot.

-Jó reggelt Kendra.-fordult felém Carla.

-Jó reggelt.-köszöntem egy kissé félénken.-Itt lesz a meghallgatásom?

-Igen.-válaszolta udvariasan.-Gyere utánam.-indult el, és intette, hogy kövessem. Beléptünk a hatalmas épület ajtaján, majd még jobban elkerekedtek a szemeim.

-Ez csodálatos.-csúszott ki a számon egy sóhajtás kíséretében.-Elnézést!-kaptam kezem a szám elé.

-Ugyan már, nincs miért bocsánatot kérned.-mosolygott kedvesen Carla.

-Rendben.-bólintottam.-És ön itt dolgozik?-kérdeztem félénken.

-Először is nyugodtan tegezz, és szólíts csak Carlának, másodszor meg igen, itt dolgozom.

-Rendben Carla.-jelent meg egy halvány mosoly az arcomon.

-Erre gyere.-mutatott egy ajtó fele.-Már várnak minket.-nézett rám egy pillanatra, majd kinyitotta az ajtót. Mi az hogy várnak minket? Én úgy tudtam, hogy csak Calra lesz jelen, nem egy csomó, számomra idegen ember előtt kell majd szerepelnem. Beléptem az ajtón, majd hirtelen minden szem rám szegeződött...