10.rész

Sziasztok hoztam a következő részt és szeretném tudatni, hogy komizhattok, ha vagytok regisztrálva ha nem. Várom a komikat jó olvasást. Pusziii :D



Becky nagyon örült a hírnek, hogy kibékültünk és hogy minden okés köztünk.Már a sikítás szélén áll, amikor és befogtam a száját:
-Pszt...apa nem kellene megtudja, mert még én sem tudom, hogy most mi van köztünk, ő meg biztosan túl reagálná...és ismered...mindig szívatna vele.
-Rendben remélem, hogy nem kotyogom ki.-húzta el a száját.
-Azt én is remélem, mert különben...-motyogtam, de nem tudtam befejezni, mert a szavamba vágott.
-Különben mi lesz?-mosolygott pimaszul.
-Még nem tudom, de majd kitalálom.-kacsintottam rá, majd felmentem a szobámba. Nagyon fáradt voltam és már késő is volt.Ahogy elérte a fejem a párnát már aludtam is.Álmomban Alexet láttam, aki Monicával beszélt, majd Monica megcsókolta, de Alex nem csókolt vissza inkább ellökte magától, és elmondta neki, hogy engem szeret, és hogy hagyja őt békén. Az éjszaka többi felében nem álmodtam ehhez hasonló álmot.

Reggel a telefonom csöngésére ébredtem. Nagy kómásan kimásztam az ágyból és megkerestem a telefonomat. A kijelzőn anya neve villogott. Felcsillant a szemem és vidáman vettem fel a telefonomat.
-Szia anya!-köszöntem vidáman.
-Szia kicsim!-köszönt, bár a ő hangjában nem hallottam vidámságot.
-Valami baj van?-kérdeztem rémülten.
-Nincs semmi...csak...-hallgatott el.
-Mi a baj anya?-estem kétségbe.
-Csak nagyon hiányzol.-csuklott el a hangja.
-Te is nekem.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Na de nem azért hívtalak hogy elszomorítsalak, hanem azért, hogy megkérdezzem jól vagy-e és hogy telik a vakációd.-terelte el  a témát.
-Nagyon jól telik minden csodálatos, az emberek nagyon barátságosak.-ennél a mondatnál elhúztam a számat, mert eszembe jutott Monica aki egy cseppet sem volt kedves, vagy barátságos.
-Valami rosszat kérdeztem?-térített észhez anya.
-Nem, csak elgondolkoztam.-mondtam miután elhessegettem a gondolataimat.-És te hogy vagy?-kérdeztem egy kis szünet után.
-Nem panaszkodom, csak egy kicsit magányos vagyok.-csüggedett el ismét.
-Ha gondolod gyere ki te is Londoba.-pattant ki az ötlet a fejemből.
-De apád nem hiszem, hogy örülne nekem.-akadékoskodott.
-Semmi de! Apa már az elején megmondta, hogy jöhetsz te is, csak te Beckynek adtad a jegyet.-hadartam el gyorsan, hogy anya ne tudjon közbe vágni. Szerencsére nem is akart.
-Akkor majd beszélek apáddal, és ha neki megfelel, akkor még a héten kimegyek, így megfelel?-kérdezte, és hallatszott a hangján, hogy örül az ötletemnek.
-Persze, hogy megfelel.-vágtam rá.
-Na jó ne haragudj, de kell mennem, majd mégbeszélünk.Szeretlek.köszönt el.
-Rendben. Vigyázz magadra, és majd akkor találkozunk. Puszi.-mondtam, majd letettem a telefont.

  Lementem reggelizni, és láthatóan már csak engem vártak. Leültem az asztalhoz és ettem egy keveset.Egyszer csak megcsörrent apa telefonja. Félre állt az asztaltól, és úgy telefonált. Egy kis idő múlva széles mosollyal az arcán jött vissza. Én tudtam mitől ilyen vidám, de csak néztem és bevetettem színészi tehetségem.
-Mi van?-kérdeztem miután megelégeltem azt az elégedett mosolyt az arcán.
-Semmi.-kacsintott rám.
-Anyával beszéltél?-vettem komolyra.
-Honnan tudtad?-csodálkozott.
-Én is beszéltem vele a reggel.-dicsekedtem.
-Aha...értem.-szontyolodott el.
-Mi a baj?-kérdeztem, szomorú tekintetét látva.
-Semmi. Csak akkor oda a meglepetés.-magyarázta.
-Én ezt nem értem!-háborodtam fel.-Valaki elmagyarázná??-tettem fel a költői kérdést.
-Jajj hát persze.-nevette el magát apa.-Anyád is jön Londonba, és gondoltam nem mondom el, hogy meglepetés legyen.
-Ó, ezzel nem okoztál nagy meglepetést.-legyintettem.-Én mondtam anyának, hogy ha van kedve jöjjön ki hozzánk.
Apa nem hitt a fülének, ő akart meglepni, de a végén ő lepődött meg, nem is kicsit.

Miután reggeliztünk felmentem a szobámba, elővettem a telefonomat, és felhívtam Alexet.Megbeszéltük, hogy egy félóra múlva átjön, és elmegyünk sétálni, én meg elmagyarázom, hogy mitől vagyok ennyire feldobva. Hamar eltelt a félóra, ami alatt átöltöztem, bekötöttem a hajam, és lementem a nappaliba.
Csengettek. Most nem ugrottam, hogy kinytsam az ajtót, mert féltem, hogy nem Alex áll az ajtóban, hanem valaki más, mint a múltkor. Szerencsére nem így volt.
-Szia.-öleltem meg.
-Szia.-viszonozta ölelésem.-Mehetünk?-kérdezte, miután elhúzódott tőlem.
-Persze.-mosolyogtam.
  Megfogta a kezem és elindultunk. Elmentünk a parkba ahová akkor este vitt el, amikor megismerkedtünk. Rengeteget beszélgetünk, és egyre jobban megismertem őt. Nem tudtam, hogy hogy állunk, járunk-e vagy sem, de azt tudtam, hogy nagyon fontos számomra,és hogy még senki iránt nem éreztem, úgy mint iránta.Csak azt nem tudom, hogy ő komolyan gondolja-e vagy sem.
  Annyira elgondolkoztam ,hogy észre sem vettem, hogy eltűnt mellőlem. Csak arra lettem figyelmes, hogy két tölcsér fagyival jön felém. nagyon finom volt a fagyi és a kedvencemet vette amit nem igazán tudtam mire vélni, mert nem tudtam, hogy csak ráhibázott, vagy tudta hogy a vaníliás a kedvencem. Valami csoda folytán az orromra is került egy kis fagyi, amin csak nevettünk, majd Alex közelebb hajolt, és letörülte az orromról. Mélyen a szemembe nézett, és én is az ő szemébe. Gyönyörűek voltak azok a csillogó, kék szemek. Teljesen megbabonáztak. Egyre közelebb, és közelebb hajolt. A szívem egyre hevesebben dobogott, majd érezte, hogy ja nem csókol meg belehalok. Már csak pár centi volt köztünk azt hittem már soha nem fog megcsókolni. Ekkor még közelebb hajolt, majd gyengéden megcsókol. Nagyon jól csókolt és éreztem, hogy nem tudok nélküle élni. Elhúzódott és egy elégedett mosoly ült ki az arcára, amivel nekem is mosolyt csalt az arcomra. Közelebb húzódott, és megölelt:
-Annyira jó így.-mondtam és még szorosabban átöleltem.Éreztem, hogy örül ennek a kijelentésemnek, de akkor miért nem mondott semmit.-Valami rosszat mondtam?-húzódtam volna el de nem engedett. 
-Nem. Csak nem tudtam mit mondjak. Annyira jó veled és napról napra egyre jobban szeretlek.-vallotta be.
-Annyira jó ezt hallani tudod és is szeretlek.-pirultam el. Erre nem mondott semmit csak szenvedélyesen megcsókolt. Annyira szeretem és már tudom, hogy ő is.
Leültük egy padra amibe belevéstük a nevünket, hogy soha ne feledjük el ezt a napot, majd összebújtunk, és csak élveztük az együtt töltött időt. Ezt a csodás pillanatot egy hang zavarta meg. Hátranéztünk, és nem hittem a szememnek. Mit keres ő itt miért jött ide nem bántott már eleget???