9.rész

9.rész

 Nagyon meglepett, hiszen én Alexet vártam. Nem tudtam,hogy ki és mit keres itt.Lehet, hogy Beckynek az egyik újdonsült barát nője, és hozza jött. Csak álltam és néztem.Mikor magamhoz tértem nem jött ki a számon csak egy szia.

-Szia.-köszöntem barátságosan. De ő csak állt és nézett szúrós szemekkel, mintha nem is hallotta volna, hogy köszöntem.

-Szia.-köszönt egy perc néma csend után.

-Kit keresel?-szólaltam meg ismét.

-Kendrát, ugye itt lakik?-emelte fel fejét.

-Igen én vagyok az.És te ki vagy?Valami baj van?-lepődtem meg.

-Én Monica Palmer vagyok, és ami azt illeti igen, baj van...-vetett rám egy szúrós pillantást.-...még pedig nem is kicsi...-folytatta.

-Ki vele hallgatlak.

-Csak ezt szeretném mondani, hogy szállj le a pasimról, mert különben megbánod, hogy kikezdtél vele.-fenyegetett. Ekkor teljesen elborult az agyam és gondolkozás nélkül osztottam ki:

-Na idefigyelj, azt sem tudom, hogy ki vagy, mit akarsz, soha nem is láttalak, és te fogod magad, idejősz hozzám és egyszerűen megfenyegetsz. Mit képzelsz te magadról?!-a végén már kiabáltam annyira kiakadtam ettől a csajtól.Mikor befejeztem mondandómat egyszerűen rácsaptam az ajtót és felviharzottam a szobámba.Pont amilyen szép és kedves csajnak tűnik, épp annyira gonosz és megkeseredett.

  Mikor felértem a szobámba folyni kezdtek a könnyeim, reszkettem az idegességtől, egy folytában az előbb történtek jártak a fejemben.Még egy hete sincs, hogy itt vagyunk és máris van valaki aki utál és aki a boldogságom útjába áll.Hallottam, hogy ismét szól a csengő, és azt is, hogy Becky ment le kinyitni az ajtót. Nem érdekelt, hogy ki jött, csak sírtam és sírtam a fejemet egy párnába fúrva. Egyszer csak kopogtak az ajtómon, de én nem feleltem, nem akartam, hogy sírni lássanak főleg Alex. Mivel nem válaszoltam szerintem Becky érezte, hogy nincs rendbe valami így rögtön benyitott, és mikor meglátta, hogy az agyon fekszem és zokogok oda jött hozzám és jó szorosan megölelt.

-Mi a baj?-kérdezte mikor elengedett.

-Semmi.-válaszoltam zokogva.

-Nekem ne mond, hogy semmi, mert azért még nem láttam senkit, hogy semmi miatt s1rjon.-próbált viccelődni, de mivel látta, hogy nem segít, ismét komolyra vette a szót.-De most tényleg mi a baj ki bántott meg tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.-simogatta a hátamat. Semmi kétség ő egy igazi barát.

-Hát jó elmondom.-kezdtem bele egy kicsit nyugodtabban. Elmondtam az egész jelenetet ami az ajtó között játszódott le. Becky Alex neve hallatán nagyon elsápadt.

-Mi a baj olyan fura vagy.-kérdeztem mikor megláttam a reakcióját Alex neve hallatán.

-Semmi...vagyis mégis...Alex lent ül a nappaliba és téged vár.-dadogta idegesen. E mondta hallatán ismét összegyűltek a könnyeim és nem tudtam nekik parancsolni ki is jöttek, így megint sírni kezdtem. 

-Most nem akarom látni, nagy kérés lenne hogy menj le és mond meg neki.-néztem boci szemekkel a barát nőmre.

-Nem nagy kérés, de csak mert rólad van szó.-jelentette ki, és elindult, hogy közölje a hírt.

  ''Remek'' gondoltam magamban már az első randi nem tud megvalósulni és mind az én hülyeségem miatt. Bújtam vissza a párnába, amit lassan már ki lehetett csavarni annyira elázott a könnyeimtől.Lépéseket hallottam, és gondoltam,hogy Becky jött vissza, így felemeltem a fejemet,de nem ő volt, hanem Alex.

Gyorsan elfordítottam a fejemet és az ablakon kezdtem el bámulni kifelé.

-Kendra.-ült le mellém.

-Alex léci hagyj magamra, nem akarlak most látni.

-De én ezt nem értem.-jelentette ki.-Becky elmondta, hogy miért vagy így kiborulva és hogy nem szeretnél találkozni velem.-hajtotta le fejét.

-Ez így is van. fordultam felé.-Nem tudom,hogy miért támadott le az a lány, de már nem is érdekel, úgy is mindegy.-vontam meg a vállamat.

-De én elszeretném magyarázni, nem szeretném, hogy férre értsd a dolgot.Ő csak a húgom bar átnője, aki őrülten szerelmes belém, de én nem szeretem őt, csak mit barátot, nem értem, hogy miért jött ide és támadott le téged, de majd megkérem, hogy magyarázza el ezt az egészet.-mondta és elindult ki az ajtón.

-Alex.-húztam vissza-Nem éri meg ez az egész. Inkább felejtsük el nem hagyom, hogy egy féltékeny liba elrontsa a napom további részét és a vakációmat.-mondtam miközben leültem mellé az ágyra. 

-Akkor eljössz velem sétálni egy kicsit?-tette fel a kérdést.

-Elmehetek legalább kikapcsolódok, egy kicsit és nem csak gondolkodom a négy fal között.

 Rendbe szettem magam és elindultunk sétálni. Akárhogy próbáltam nem gondolni a történtekre, mégis mindig az járt a fejemben.

-Kendra.-ültetett le egy padra Alex.-Tudom, hogy bánt meg minden, de próbáld elfelejteni. Ne rágódj rajta nem éri meg szeretném ha hinnél nekem és megnyugodnál.

-Rendben megpróbálok.-erőltettem egy kis mosolyt az arcomra. Indultam volna tovább, de Alex nem engedte.

-Várj még egy picit. Szeretnék mondani valamit.

  Visszaültem a padra és kíváncsian vártam, hogy mit szeretne mondani.

-Tudom, hogy nem ismerjük még nagyon egymást, és hogy nem találkoztunk sokszor,-kezdett bele.-de nekem percről percre jobban tetszel és lehet, hogy most hülyének nézel, de én egyszerűen beléd szerettem. -pirult el.

-Alex.-néztem mélyen a gyönyörű, csillogó szemeibe-Én is hasonló képen érzek irántad, és szerintem ezért estek annyira rosszul Monica szavai.-vallottam be.

-Lehet.-mondta és közelebb hajolt. Szívem egyre gyorsabban kezdett dobogni és már alig kaptam levegőt. Teljesen beleszerettem Alexbe és ezen semmi sem tud változtatni, még Monica sem. Ajkai egyre közelebb értek és egy lágy, mégis szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra. Éreztem, ahogy teljesen elpirulok, de tudtam, hogy is elpirult egy kicsit.

  A nap további része jól telt rengeteget beszélgettünk, és eközben még jobban beleszerettem és ezt szerintem ő is tudta. Nagyon figyelmes volt egész nap, csak azt leste, hogy mivel kedveskedhetne nekem. Fantasztikus egy fiú nem csodálom, hogy ilyen hamar elcsavarta a fejemet., de hát ilyen a szerelem...

  Esteledett így elindultunk haza, egészen hazáig kísért, de nem jött be a házba.Az ajtó előtt megállt, megölelt, és egy csókkal búcsúzott el tőlem. Még néztem egy darabig, aztán én is bementem a házba, ahol már kíváncsian várt Becky.Megragadta a karomat és leültetett a nappaliba az ágyra leült mellém és várta,hogy meséljek neki, milyen volt a délutánom.