21.rész

 
 



    Hát igen...ő egy kedves és helyes srác. Szerintem ő volt az az osztálytársam, persze Beckyn kívül, aki mindent tudott rólam. Mellette nem lehet unatkozni, mindig megtud nevettetni...igen ilyen a tökéletes fiú. Valahogy mindig is kicsit többet éreztem iránta mint barátságot, de nem...nem voltam belé szerelmes.
-Szia!-ölelt meg.
-Szia! Hát te meg hogy kerülsz ide?-kiváncsiskodtam.
-Becky hívott. Talán baj?-távolodott el.
-Nem dehogy is.-vágtam rá.-Nagyon örülök, hogy újra látlak.
-Hidd el én is. Hiányoztál.-ölelt meg ismét.
-Te is nekem.-suttogtam.

  Rengeteget beszélgettünk, volt mit megbeszélnünk, mert már rég nem találkoztunk. Elmeséltem neki, hogy mi történt velem, és hogy mennyire átvágtak már megint.
-Az az Alex nem normális!-tört ki belőle, miután a "mesém" végére értem.-Nem tudja mit veszített. Egy barom.
-Ugyan kérlek ne túlozz. Olyan sokat nem veszített. Maximum, most valaki mással fog játszadozni.
-Igenis sokat veszített, de ő erre még nem jött rá.-ismételte el. Kezdtem zavarba jönni. Nem vagyok én egy főnyeremény, nem veszített sokat. Számára csak egy lány voltam a sok közül. Nem értem miért mondja ezeket nekem. Lehet, hogy valaki majd egyszer másképp fog látni engem, de Alex nincs köztük. Az már biztos.

**Josh szemszöge**

   Alex egy barom! Nem értem...ő talán vak, vagy mi baja van? Nem vette észre, hogy Kendra mennyire nagyszerű és szép lány? Istenem...mekkora egy barom!!  Kendra egy szép és kedves lány, ha ő ezt nem vette észre magára vessen. Annyira őt így látni, mert bár nem mutassa látom rajta, hogy fáj neki. Ismerem annyira, hogy lássam, ha valami bántsa. Bár tudnék segíteni neki. 
-Kendra!-törtem meg a csendet.-Tudd, hogy mindig melletted leszek, és számíthatsz rám.-bíztattam.
-Köszi. Jó tudni, hogy van akire számíthatok. Persze ott van Becky, Monica és anyáék is, de ez azért mégis más, mert tudom, hogy nem vetsz meg emiatt, hanem mellettem állsz.-ölelt meg.
  Annyira jól esett, a közelsége. Mindig is közel álltunk egymáshoz, de nem bántam volna, ha nem csak barátként tekint rám. Igen szeretem őt, és nem csak barátként. Mindenhogy. 
-Kendra!-kiáltotta Becky, és ezzel kirángatott a gondolat menetemből. 
-Megyek.-állt fel Kendra, és már indult is, hogy csatlakozzon a többiekhez. 
-Várj!-szóltam utána, megfogtam a kezét visszahúztam. Szorosan átöleltem, és megcsókoltam. Gyorsan észhez tértem, és eltávolodtam Kendrától.-Bocsánat. Én...csak..nem tudom mi ütött belém. Ne haragudj!-hadartam, és elrohantam. Nem tudom, hogy miért csináltam, nem értem még magamat sem, de az biztos, hogy ezek után látni sem akar engem. De én szeretem őt. Nem tudok mit csinálni, nem tudok az érzéseimen változtatni.

**Kendra szemszöge**

 Megcsókolt...nem tudom, hogy miért, de megcsókolt. Most meg elmegy. Nem mehet el! Magyarázattal tartozik. Lerohantam a lépcsőn, és már mentem volna ki, az ajtón, amikor Becky elém lépett. 
-Mi történt?-érdeklődött.
-Ne most!-vágtam rá.-Majd mindent elmagyarázok, de most el kell mennem!-rohantam ki az ajtón.-Josh! Állj meg!-kiáltottam utána.-Várj már!
-Kendra sajnálom! Nem tudom mi ütött belém.-szólt vissza, de nem állt meg csak ment tovább.
-Állj már meg!-kiáltottam utána, de nem tudtam tartani a tempót, így lerogytam a földre, és csak néztem utána. Egy pillanatra hátranézett, de gyorsan el is fordult, majd megint hátranézett. Megtorpant, és visszafordult. Rohant vissza hozzám.
-Jól vagy?-állt meg előttem, és kétségbe esett arcot vágott.
-Ami azt illeti nem.-vágtam rá kissé dühösen, bár ez nem hallatszott a hangomban, mert közben még mindig levegő után kapkodtam.
-Gyere hazaviszlek.-nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni, de hamar vissza is húzta. Inkább felkapott az ölébe, és úgy indult vissza hozzám. 
-Tegyél le!-tiltakoztam.-Tudok járni!-jelentettem ki. Egy pillanatra megállt, de mielőtt leszállhattam volna ismét elindult. Meg sem állt a házunkig. Beszélni akartam vele, de nem tudtam, annyira gyorsan ment, hogy két perc múlva már az ajtóban állt.
-Te nem vagy normális!-röhögtem el magam mikor lerakott.-Miért...-kezdtem bele a mondatomba, félbe szakított. 
-Kendra...én sem tudom...vagyis...áá mindegy!-bosszankodott.-Nem tudom miért tettem, tudom, hogy csak barátként tekintesz rám, de tudnod kell, hogy én többet érzek irántad!-mondta, miközben végig a földet nézte, így tudtam a szemébe nézni.
-Ööö...nem ezt akartam kérdezni...-kerestem a tekintetét-De erre nem számítottam. Te...te szeretsz engem?-gondolkoztam el azon amit mondott.
-I-igen.-dadogta-De tudom, hogy csak egy barát vagyok számodra, így inkább most elmegyek. Szia és tényleg nagyon sajnálom.-hajtotta le a fejét, és indult haza. 
-Várj!-szaladtam utána, a nyaka köré kulcsoltam a kezem és megcsókoltam. Igen...megcsókoltam. nem voltam szerelmes belé, de akkor ez volt a legjobb amit tehettem. Nem akarom megbántani, nem akarok játszadozni az érzéseivel, mert tudom az milyen érzés. Sajnos volt részem az ilyenben. Úgy gondoltam, hogy  a csókra mint egy búcsúra, mert tudtam, hogy a történtek miatt nem fogom látni egyhamar Josht. 
-Most mennem kell.-távolodtam el tőle, és berohantam a házba. Becky már várt, és magyarázatot követelt. Szerintem mindent láttak az ablakból Monicával, mert rögtön ott termett ő is, és kíváncsian várták a beszámolómat.