25.rész

    Josh megvárta míg elállt az eső, majd hazament. Furcsa volt, nagyon furcsa, mivel még csak most jöttem rá mit érzek iránta, de ha nincs a közelembe olyan mintha csak fél ember lennék. Egész kicsi korom óta ismerem, és mindig is nagyon jóba voltunk, de ez most más. Nagyon más, de jó értelembe.

   Vacsoráztam, majd felmentem a szobámba, és lefeküdtem. A tévében semmi érdekeset nem láttam, de mivel nem voltam még álmos, így muszáj volt elfoglalnom magam. Elővettem a telefonom, és felhívtam Beckyt. Elújságoltam neki hogy mi történt. Monica a napot Beckynél töltötte, és ott is alszik, így egyszerre mindkettőjüknek el tudtam mesélni az egészet. Nagyon jól foggatták a hírt, örültek, hogy végre minden rendbe jött. Én is nagyon boldog voltam ettől az egésztől. Végre minden elrendeződött,é s mindenki boldog. Végre nekem is részem lehet a boldogságban. Annyira jó, hogy van egy fiú aki nagyon szeret, és akit én is nagyon szeretek. Mindig mikor rágondolok lepkék repdesnek a gyomromban, és hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Mi az ha nem szerelem?  Megcsörrent a telefonom, és így elhessegettem gondolataimat és megnéztem az üzenetem.

   "Szia kincsem...jó éjszakát, szép álmokat...szeretlek " Josh.

   Rövid üzenet volt, de annál szebb. Szívem hevesebben dobogott, és nem hittem a szememnek. Azt írja szeret. Ez még mindig annyira hihetetlen. Gyorsan visszaírtam neki, és elhelyezkedtem az ágyban. Tényleg szerettem volna már egy kicsit aludni, mivel a múlt éjszaka nem igazán jött álom a szememre.


**Josh szemszöge**
 Elküldtem az üzenetet, majd egy perc múlva válasz érkezett.

"Szia...neked is jó éjszakát...álmodjál angyalkákkal vagy velem puszii...szeretlek nagyon-nagyon <3" Kendra.

   Istenem tényleg azt írta, hogy szeret nagyon szeret. Annyira jó érzés, hogy viszont szeret, és hogy nem kell többé titkolnom az érzéseimet előtte. Ő egy fantasztikus lány, aki nagyon sokat jelent nekem. Helyesbítek. Ő jelent nekem mindent. Szeretem teljes szívemből, és bármi történjen ezek az érzések nem fognak változni. Részemről legalább is. Remélem, hogy Ő is így gondolja. Nem tudom mi lenne, ha valami történne köztünk, és vége lenne. Lehet hogy ez az egész csak egy álom, de nagyon szép álom, és soha nem akarok felébredni belőle.

**Kendra szemszöge**
  Reggel nagyon korán keltem. Kipihenten, és boldogan. Rég nem volt ennyire nyugodt, és jó éjszakám. Kipattantam az ágyból, majd gyorsan felöltöztem. Kicsit kicsíptem magam, mert találkozót beszéltünk meg Joshhal, és nem mehetek akárhogy az emberek közé, és főleg nem jelenhetek meg Josh előtt akárhogy. Persze tudom, hogy nem azért szeret, ahogy öltözöm, hanem azért, ahogy viselkedem. Mégis jobban érzem magam így. Lementem reggelizni, bár még senki nem volt ébren. Tényleg nagyon korán lehetett, mivel ők mindig előttem fent vannak. Én amolyan késő kása vagyok. Ha tehetném délkor kelnék minden nap. Oda sétáltam a hűtőhöz, és kerestem valami reggelit. Töltöttem egy pohár narancs levet, majd leültem az asztalhoz, és enni kezdtem. Kis idő múlva lépteket hallottam a lépcső felől, majd apa botorkált le.
-Szia!-köszöntöttem. Apa kissé megrémülhetett, hogy ki köszön neki, de aztán megpillantott engem, és közelebb jött.
-Szia!-köszönt. Majd közelebb jött, és a kezét a homlokomra helyezte. Kíváncsian néztem rá, hogy mégis mit művelhet..
-Mit csinálsz?-kerekedtek a szemeim.
-Csak megnéztem, hogy minden rendben van-e veled, mert ez egy kisebb csoda, hogy te már ébren vagy.-magyarázta.
-Ha-ha nagyon vicces!-játszottam a sértődött szerepét.
-Tudod, hogy csak viccelek.-nézett rám apa.
-Nem apu! Nem tudom!-színészkedtem tovább.
-Kicsim.-rémült meg.-Ugye nem  sértettelek meg?-bizonytalanodott el.
-Hát ami azt illeti...-itt egy kicsit megálltam, hogy még jobban ráijesszek.-Nem apa dehogy haragszom.-nevettem el magam, csak jó volt visszavágni.-ült ki az arcomra egy elégedett mosoly.
-Tudod, hogy nagyon megijesztettél?-kérdezte komolyan, de végül ő is nevetni kezdett.-Amúgy nagyon tehetséges színésznő válna belőled.
-Tényleg?-csodálkoztam. Szeretek színészkedni, meg a suliban is színjátszóra jártam, de ezt eddig még nekem nem mondta senki, és nekem sem fordult meg a fejemben, hogy talán volna értelme kipróbálnom magam a színészek között.
-Persze! Szerencsét kellene próbálnod!-bíztatott.
-Lehet, hogy igazad van.-gondolkoztam el az ötletén.
-Nem lehet, hanem biztos.-kacsintott rám.
-Annyira szeretlek!-ugrottam  nyakába.
-Én is kicsim. Én is.-ölelt át szorosan. Annyira szeretem Őt. Mindig mindenben mellettem áll, és segít engem.  Nem is tudom mi lenne velem nélküle. Közben anya is csatlakozott hozzánk, és Ő is nagyon jó ötletnek tartotta a színészkedést. Hát persze, hogy úgy tartották, hogy ez tényleg jó ötlet, mivel tudták, hogy a színészet a kedven időtöltésem, és hogy tényleg szeretem. Nagyon jó szülők. Mindenkinek ilyen szülőket kívánok, mert bár elváltak egymástól, de sose haragudtak egymásra, és mindig segítették egymást. Köszönöm Istenem a szüleimet.

  Kicsivel később Beckyék is átjöttek, és megint elmondtam a teljes sztorit, amit nagyon érdekesnek, és izgalmasnak találtak. Ők tényleg igazi barátok. Végre minden sínen van, és mindenki boldog.
 Sokáig beszéltünk, és mindent többször is átrágtunk, ami nagyon jó időtöltésnek bizonyult, mivel nem is vettem észre, hogy már ott az idő, és mindjárt jön Josh. Mivel megbeszéltük, hogy találkozunk, és egész nap együtt leszünk. Örültem, hogy találkozunk, de azért sajnáltam, hogy le kell mondjam a csajos napot, amit már rég terveztünk a lányokkal, de majd máskor. Most mindennél fontosabb, hogy végre egyenesbe jöjjön minden, és ha ez azt jelenti, hogy egy programomat kell lemondjam Josh miatt azt is megteszem, mert szeretem őt. Tiszta szívemből, és őrülten.
  Csengettek, és én tudtam, hogy Josh az. Odaszaladtam az ajtóhoz, majd kinyitottam. Szívem nagyot dobbant, és hírtelen megfordult velem e világ, amikor megláttam, azt a csillogó szempárt amellyel rám nézett. Felkaptam a kabátom, mivel a tegnapi eső miatt még hűvös a levegő, majd csókkal köszöntöttem. Nagyon boldog voltam. Mindig erről álmodtam, hogy egy fiú várjon az ajtóban, és csókkal köszöntsön. Csak semmi ne állja utunkat. Ám csak később jöttem rá, hogy mindig van valami ami elrontsa az egészet. Miért van ez így? Nem értem. Na de mindent csak sorjában.
  Nagyon jól éreztem magam vele egészen addig, amíg elmondtam neki a terveimet. Ekkor hírtelen megint minden rosszra fordult...