3.resz:P

Na itt is van a harmadik rész, kicsit megkéstem, mert nem volt időm és ötletem se, hogy hogyan folytassam. Először is megköszönöm hogy ennyien elolvastátok, és megköszönöm az egyik barát nőmnek aki megosztotta a blogomat köszike Beáta imádlaaaak...
Ebben a részben Kendra és Becky belevágnak  életük legjobb nyaralásába....Jó olvasást és várom a komikat:)


Félórai utazás után, ami nekem egy örökké valóságnak tűnt, végre kiértünk a repülőtérre. Becky és én is nagyon vártuk már hogy odaérjünk, így majdnem kiestünk a kocsiból úgy rohantunk leadni a csomagokat.
Anya arcára a szomorúság még jobban kiült, és még szótlanabb volt mint azelőtt. Minket viszont nem tudott még ez sem lecsillap1tani, hiszen úgy viselkedtünk mint két őrült.
-Lányok, hahó, már nem vagytok gyerekek, viselkedjetek!!-szólt ránk anya.-mindenki titeket bámul azt hiszik, hogy meg bolondultatok!!
-Rendben anya, de nem tudok egy helyben ülni. Mikor indul már a gépünk??
-Már csak egy fél óra, aztán egy hónapig nem látlak.-szomorodott el megint.
-De anya nem tutod, hogy nem örökre megyek el, csak egy hónap, meglátod hamar eltelik.
-De.....-próbált félbe szakítani.
-Anya!Most te viselkedsz nagyon gyerekesen, nem mi!!-mondtam pimaszul.
Néha anya is elragadtatta magát, ilyenkor elég nehéz leállítani. De hát ez az én anyám. Viszont ez már túl sok volt az ő részéről.Egy hónap távollétből ekkora ügyet csinálni.Na de mindegy hisz én így is szeretem.
Végre sikerült megnyugtatni anyát. Eközben annyira eltelt az idő hogy már búcsuznunk kellett.

-Vigyázz magadra anya nagyon szeretlek és igérem hogy mindig írok és gyakran hívlak pusziii.-borultam nyakába zokogva.
-Kendra, ne sírj mert akkor én is fogok. vigyázz magadra szeretlek...és én is hívlak amint tudlak jó utat szeretlek...
Ezután anya Beckyhez fordult:
-Becky te is vigyázz magadra és persze Kendyre is, mert tudod hogy milyen szétszórt néha..
-Na de anya nem is igaz-szóltam közbe.
-Jó, jó tudod hogy csak vicceltem.

A bucsuzódás közben megszólalt egy hang:

***-A Londonba tartó gép utasait megkérjük hogy fáradjanak fel a gépre, mert perceken indul.***
-Uhh...már itt az idő-kérdezte anya.
-Igen, úgy tünik.

Aztán megöleltök egymást és felültünk a repülőre.
A repülőből épp anyát láttam, amint a szemét törülgeti, aztán amint meglátott minket egy mosolyt erőltetett az arcára, és integetni kezdett.Mi is integettünk neki. Aztán ismét megszólalt egy hang:
"A repülő hamarosan felszáll, megkérjük az utasokat, hogy foglalják el helyeiket és csatolják be öveiket!"
És a következő pillanatban már fel is száltunk.Még egy kicsit bámultuk a repülőteret, míg az csak egy kis pöttynek látszott.
Ekkor vágtunk bele életünk legjobb nyaralásába...