Nos igen gondolhattam volna, hogy az én imádott barátnőm az ő módszereivel fog felébreszteni. Már egyszer áldozatául estem egy ehhez hasonló csíny tevésének, de nem tanultam a hibámból. Jól jegyezzétek meg, hogy soha ne huzzatok újat a barátnőtökkel, főleg ha ennyire dilis, mint Becky.
-Ne már!-sikítottam, és kiszöktem az ágyból.-Muszáj volt ez?-néztem összeráncolt szemöldökkel Beckyre. Ő csak bámult engem, szerintem megrémült a hirtelen reakciómtól.
-Várj, hadd gondolkozzam...-tartotta fel az ujját.-Igen, muszáj volt.-jelentette ki, majd kitört belőle a röhögés. Monica már könnyeivel küszködött a nevetéstől, és a hasát fogva fetrengett.
-Mondhatom nagyon vicces-vágtam be a durcát.-Jéghideg vízzel ébreszteni a barátnődet.-ráztam meg a fejem, de nem bírtam tovább belőlem is kitört a röhögés. Nem tudom mit szeret annyira ebben a "locsoljuk le vízzel Kendrát" dologban, de már egyszer eljátszotta velem. Bármennyire is nem akartam felkelni, Becky gondoskodott róla, hogy még visszafeküdni se tudjak.-Ha már felébresztettek, és megjegyzem nem valami kedvesen, akkor mondjátok el, hogy miért őrjöngtök ennyire.-fordultam feléjük.
-Először is,-kezdett bele Monica.-mi próbáltunk felébreszteni kevésbé drasztikus módszerekkel, de mivel nem voltál hajlandó felkelni, így nem volt más választásunk, vagyis inkább Beckynek nem volt más választása.-vihogott.-Másodszor meg nem tudom miért jöttünk, Becky rángatott ide azt sem tudom, hogy miért.
-Ez egyszerű.-kezdett bele Becky.-Arra gondoltam, hogy segíthetnénk neked megszervezni a randit, és talán még egy pár jó ötlettel is szolgálhatnánk.-vázolta fel a tervét. Őszintén szólva nagyon meglepett, hogy segíteni akartak, mert én úgy terveztem, hogy ezt én szervezem meg egyedül, és csak az én fantáziámra bízom magam. Nem akartam megbántani a lányokat, de ezt elkellett mondanom nekik.
-Lányok.-fordultam feléjük gondterhelt arccal.-Kedves tőletek, hogy segíteni akartok, de ezt szeretném egyedül megszervezni. Nem akarlak megbántani, de nem kérem a segítségeteket. Ugye nem haragszotok rám?-kérdeztem félve.
-Dehogy haragszunk te lány!-ölelt meg Monica.-Megértünk, és tudjuk, hogy ez mennyire fontos neked, és hogy egyedül szeretnéd csinálni.-bíztatott. Jól estek szavai, de láttam Beckyn, hogy kicsit csalódott, ezért bűntudatom támadt.
-Becky, ugye te sem haragszol?-húztam fel szemöldököm.
-Dehogy haragszom. Te kis buta, nem lehet rád haragudni.-mosolygott.
-Te kis buta?-ismételtem szavait egy oktávval feljebb.
-Tudod hogy értettem.-ölelt át.
-Tudom.-viszonoztam ölelését.-Imádlak titeket.-húztam oda Monicát is. Ismét egy csoportos ölelkezés. Soha nem voltam az a bújós, ölelkezős fajta, de mióta ismerem Monicatá, ás Beckyt minden nap legkevesebb 10 ölelést kapok. Ezért is szeretem őket annyira.-Lányok, szerintem én neki fogok szervezkedni, mert szeretném minél hamarabb meglepni Josht.-húzódtam el tőlük.
-Rendben, csak ügyesen.-bíztattak.-Minden tökéletes lesz.
-Azt én is remélem.-öleltem meg még egyszer, majd kiléptem a szobámból.-Apropó!-léptem vissza.-Amíg nem leszek itt rendbe raknátok az ágyamat, úgyis miattad lett vizes.-miattam Beckyre.
-Igenis főnök!-húzták ki magukat. Én csak egy jót nevettem rajta, majd elindultam, hogy megvalósítsam terveimet.
Egész délelőtt járkáltam egyik boltból a másikba, de teljesen megérte. Lassan kezdett minden összeállni. Megvolt a kaja, megvolt a hely, hála Beckynek, és megvolt az este programja. Már csak az nem volt biztos, hogy Josh ráér-e. Tudom, hogy egyszer őt kellett volna megkérdeztem, hogy megfelel-e neki a ma este, de annyira izgatott voltam az egész miatt, hogy ki is ment a fejemből, hogy vele még nem is beszéltem meg az alkalmas időpontot.
Gyorsan kihalásztam a zsebemből a telefonom, és tárcsáztam Josh számát. Kicsöngött, és hamar fel is vette.
-Szia!-hallottam csilingelő hangját, és bár nem láttam, de biztos voltam benne, hogy mosolyog.
-Szia!-derültem. Akkor mosoly ült ki az arcomra hangja hallatán, hogy le sem lehetett volna onnan vakarni.-Csak azt szeretném megkérdezni, hogy ráérsz-e ma este?-tértem rögtön a lényegre.
-Hát nem is tudom, ma egy lánnyal szerettem volna találkozni, aki mellesleg nagyon szép és csinos lány.-motyogta.
-Ó értem.-csüggedtem el.-És ki az ismerem?-tettem fel félve a kérdést.
-Igen. ismered, nagyon is jól.-mosolygott.-És hogy ki ő...-itt egy kicsit megállt.-TE vagy az te buta.-röhögte el magát.
-Te pimasz, most féltékeny lettem magamra.-nevettem fel.-Ez akkor azt jelenti, hogy ráérsz?
-Bármilyen furcsa is de igen.-szívatott tovább.
-Haha...vicces.-játszottam a sértődöttet.-Akkor este 7-re átjössz hozzám?
-Persze, de mit fogunk csinálni?-kíváncsiskodott.
-TITOK!-kiáltottam bele a telefonba.-Most megyek, majd találkozunk szia.-folytattam normál hang erővel.
-Szia...Szeretlek!-mondta, majd lerakta a telefont.
-Szeretlek.-suttogtam, de tudtam, hogy ő ezt már nem hallotta.
Mire mindennel készen álltam, már majdnem 6 óra volt, így készülődni kezdtem. A lányok kiválasztották a ruhát, Monica megcsinálta a hajam, Becky meg kisminkelt. Mivel mát jól ismernek a lányok egy egyszerű ruhát kerestek nekem, ami igazán illik a személyiségemhez. Egy egyszerű kis ruha, aminek a felső fele fekete, a többi meg virágmintás. Egy fekete cica nadrágot húztam vele, mivel tudtam, hogy este nincs olyan meleg, és nem akartam az egész randi alatt vacogni. Vittem magammal egy kis kabátkát is, hogy mindenre fel legyek készülve. Az idő nagyon gyorsan telt, és pedig egyre idegesebb lettem.
-Mi lesz, ha valamit elrontok? Ha nem úgy sikerül ahogy tervezetem?-néztem kétségbe esetten a lányokra.-Nyugi már! Minden rendben lesz. Nagyon ügyes leszel, és minden úgy sikerül majd ahogy tervezted.-öntött belém lelket Monica.
-Ha meg nem, akkor majd keresünk egy másik helyet, amit megint a mi közös helyünknek fogunk titulálni, és újra szervezzük az egészet.-kuncogott Becky.-De akkor hagyod, hogy mi is segítsünk.-bökött meg. Ő már csak ilyen, még az ilyen komoly dolgokat is eltudja viccelni, de talán most ez kellett a legjobban nekem. Egy jó kis poén Beckytől, aki mindig megtud nevettetni. Csengettek, majd lerohantam a lépcsőn. Tudtam, hogy csakis Josh lehet az, így majdnem repültem az ajtóhoz.A szívem gyorsabban kezdett el verni, majdnem kiugrott a helyéről, a tenyerem izzadt, és az ájulás szélén voltam az izgalomtól. Talán soha éltemben nem izgultam még ennyire. Mondjuk eddig még soha nem szerveztem én randit, és bár nem randiztam sokszor, de akkor is a fiuk gondoskodtak mindenről.
Kinyitottam az ajtót, majd egy pár gyönyörű szem párral találtam szembe magam. Teljesen elvesztem barna, csillogó szemeiben, és lefagytam. Josh elmosolyodott, és meg zavartan kaptam el a tekintetem. Nem tudom mióta bámulhattam úgy, de biztos, hogy nem rövid ideig.
-Mehetünk?-kérdeztem még mindig elpirulva, miután kissé magamhoz tértem.
-Persze, de még mindig nem tudom, hogy hová.
-Majd meglátod!-kacsintottam, majd kiléptem az ajtón. Josh összekulcsolta ujjait az enyémekkel, és szótlanul ballagtunk egymás mellett. Nem a kínos csönd volt, amikor nincs mit mondanunk, hanem egy jóleső csönd. Nem kellettek szavak, anélkül is tudtuk, hogy mit érzünk egymás iránt, és tudtuk, hogy bármi történjen mindig itt leszünk egymásnak. Én legalább is így gondoltam, és reméltem, hogy Josh is így gondolja. Az út nem volt hosszú a parkig ahová mentünk, így nem tudtam sokat stresszelni magam azon, hogy valamit elszúrok.
-Csukd be a szemed, és ne less!-utasítottam Josht. Ellenkezni próbált, de betapasztottam a száját az enyémmel. Már csak pár méterre voltunk a helytől, és ezért is kértem meg, hogy csukja be a szemét. Így talán nagyobb lesz a meglepetés.
-Itt vagyunk.-álltam meg.-Már kinyithatod a szemed.-mondtam.
**Josh szemszöge**
-Már kinyithatod.-mondta Becky azzal az édes hangjával, majd kinyitottam a szemem. Egy parkban voltunk, egy szökőkút mellett. Egy pokróc volt leterítve a fűre, melyen egy kis kosár volt. Kendra megfogta a kezem, majd leültünk a kosár mellé. Pakolászni kezdett ki belőle. Ki vett belőle egy nagy tál epret, melyek egyenként csokiba voltak mártogatva. Nagyon gusztusos volt. Hirtelen támadt egy ötletem, majd megosztottam Kendrával is.
-Tátsd ki a szád.-utasítottam. Ő először nagyon furán nézett rám, de aztán nem szolt semmit, csak követte utasításomat. Elvettem egy epret, majd megetettem vele. Ő következett. Egymást etettük, miközben mindketten nagyon maszatosak lettünk. Tiszta csoki volt minden, amin egy jót nevettünk. Ennyire gusztustalanul is csak mi tudunk enni. Kendra megint kotorászni kezdett a kosárban, majd egy üveg pezsgőt, és két poharat vett elő. Kibontottam a pezsgőt, majd töltöttem a poharakba. Koccintani akartam, de Kendra nem engedte.
-Várj még egy kicsit, csak pár perc.-mondtam, majd közelebb bújt hozzám. Tudtam, hogy valamivel még készült, csak azt nem tudtam, hogy mivel. Annyira tökéletes volt az az egész, és nem tudtam mivel lehetne ezt még fokozni. Kendra ezt mégis tudta, és fokozta is. Tényleg nem kellett sokat várnunk. Épp összebújva ültünk a földön, mikor halk zenére lettem figyelmes, majd egyszerre a szökőkút fantasztikus fényekbe kezdett el pompázni. A kút mögül zenészek jöttek elő, akik lassú zenét játszottak. Kendra felém fordult, majd kezét nyújtotta.
-Felkérhetlek egy táncra?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Örömmel táncolnék veled.-álltam fel. Lassan táncolni kezdtünk, és egyre közelebb húzódtam hozza. Nem mondom, hogy nem volt furcsa ez az egész, mert nagyon is fura volt. Minden fordítva volt, de így volt tökéletes.-Szeretlek!-suttogtam fülébe.
-Én is nagyon szeretlek.-nézett rám. Közelebb hajoltam hozzá, már csak pár milliméter ajkain között, lassan közelebb hajoltam, és megcsókoltam. Hosszú, és szenvedélyes csók volt. A zene elhalkul, és mi megint kettesben maradtunk. Csak Ő és én. Remélem ez soha nem fog változni.
-Van számodra még egy meglepetésem.-fordult felém.
-Mit tudtál még kitalálni?-kérdeztem kíváncsian.-Ez így is tökéletes volt.-pusziltam hajába.
-Gyere.-húzott fel. Nem tudtam ellenkezni, mivel nem hagyta, így mentem utána.
Egy kicsivel távolabb sétáltunk, ahol egy kis kerek asztalka volt megterítve. Gyertya fényes vacsora kettesben életed szerelmével...kell ennél több? Hát persze, hogy nem.-Az ételt én készítettem, remélem ízleni fog.-mosolygott.
-Ha te csináltad, csak jó lehet.-kacsintottam rá, mire ő kissé elpirult. Annyira édes mikor zavarba jön.
Az étel tényleg nagyon finom volt, és rájöttem, hogy nincs olyan dolog amibe ne lenne tökéletes. Számomra legalább is az.
-Köszönöm az estét.-léptem az ajtóhoz.
-Ugyan már, nincs mit köszönj.-mosolyodott el.-Szeretlek, és ezt tudnod kell.
-Tudom.-mosolyogtam én is.-De te is tudd, hogy mindennél jobban szeretlek, és bármi történjen ez nem fog változni.-mondtam teljesen komolyan. Kendra nem válaszolt, csak a nyakamba ugrott, és szenvedélyesen megcsókolt.-Szép álmokat.-köszöntem el.
-Neked is!-integetett, majd bement a házba.
**Kendra szemszöge**
Ez egy csodálatos este volt, egy csodálatos személlyel. Szerintem ha akartam volna se lehetett volna tökéletesebb. Úgy volt jó ahogy volt. Remélem, hogy Josh is legalább ennyire jól érezte magát, és tetszett neki ez az egész.
Mikor beléptem az ajtón, és becsuktam magam mögött sikítani volt kedvem, de mivel már anyáék biztosan alusznak, és a lányok is itt vannak ma, így inkább nem tettem. Viszont azt az elégedett mosoly levakarni sem lehetett volna az arcomról.
Be ballagtam a konyhába egy pohár vízért, de nem kapcsoltam villanyt. Mikor indultam fel a szobámba, az elégedett mosoly amit nem tudtam levakarni a képemről rögtön lefagyott. Egy sötét alak állt a lépcső aljában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése