Reggel a telefonom ébresztett. A nagy ijedség következtében a földre zuhantam. Még csak most jöttem rá hogy Becky is így érezhette magát a tegnap reggel, amikor én hívtam. Feltápászkodtam a földről, és megnéztem a telefonom. Idegen szám.
-Igen?-szóltam bele vékony hangon.
-Szia Kendra, Carla vagyok.-szólt bele vidáman. Én nem voltam valami vidám hangulatban, de az ő jókedve hamar átragadt rám is.
-Ó, szia!-köszöntöttem.-Valami gond van?
-Nem, nincs, csak jó lenne ha ide tudnál jönni, meg kellene beszélni ezt-azt.-magyarázta.
-Rendben.-bólintottam, bár ezt ő nem láthatta.
-Akkor egy óra múlva tudsz jönni?
-Igen. Akkor egy óra múlva. Szia.-köszöntem el.
-Várlak, szia.-köszönt, majd letette a telefont. Nem mondott semmit, hogy miért kellene találkoznunk, ezért nagyon izgatott lettem. Kicsit féltem is, mert nem biztos, hogy jó dolgokról fogunk beszélni. Az is lehet, hogy megbánták amit mondtak, és most ezért hívtak be. Próbáltam arra gondolni, hogy minden rendben lesz, de azért néha mégis elbizonytalanodtam. Csak egy kicsivel több mindent mondott volna. Felöltöztem, és lementem a nappaliba. Anyáék, és a lányok már az asztalnál ültek és reggeliztek. Nekem egy falat sem ment volna le a torkomon, ezért nem is reggeliztem. Elmondtam anyáéknak, hogy hová megyek, és elindultam, mert kicsit hosszú az út.
Az úton végig gondolkoztam, és nem jutottam semmire, még mindig nem tudtam, hogy miért akar látni. Már az épület előtt álltam, majd egy mély levegő vétellel bementem. Megkerestem Carla irodáját, és bekopogtam. Carla azonnal behívott, és leültetett egy székre. Vártam, hogy neki fogjon mondandójának, de nem tette.
-Miért hívtál?-törtem meg a lassan már kínos csendet.
-Csak meg szeretném beszélni veled, hogy hogyan is lesz azután.-mosolygott.
-És hogy lesz?-néztem rá kíváncsian.
-Most segíteni fogunk neked, és fejleszteni fogjuk a színészi képességed. Egy színész nő lesz segítségedre ebben. Akit...Lucy Halenak hívnak.
 |
| Ő Lucy Hale |
-Lucy Hale.-ismételtem.
-Bizony ő, de még nincs vége. Először csak reklámokban fogsz szerepelni, és csak azután kapsz szerepeket. Ha jól teljesítesz a határ a csillagos ég.-folytatta.
-Igyekezni fogok, és mindent megteszek amit csak tudok.
-Tudom, és én bízom benned. Még ma szeretném, ha elkezdenéd a gyakorlást. Itt van Lucy is.
-Itt, most itt van?-kerekedtek a szemeim.
-Igen, jól hallottad.-nevetett a reakciómon. Pillanatokon belül találkozok az egyik kedvenc színészemmel, és még azt sem tudom, hogy hol áll a fejem. Nem mondhatja el mindenki, hogy egy sztár segít neki megvalósítani az álmait. Én ezek közé a szerencsések közé tartozok, akik igenis elmondhatják.-Itt is van.-mutatott Carla az ajtó felé, ami kinyílt, és Lucy lépett be rajta.
-Sziasztok!-mosolygott.
-Sz..szia.-villantottam egy ezer wattos mosolyt. Nem tagadom, fülig ért a szám.
-Te bizonyára Kendra vagy.-lépett közelebb.
-Igen, én vagyok, és örülök, hogy találkozhatok veled.
-Én is örülök a szerencsének.-biccentett.
Sokáig beszélgettünk, és egyre jobban megismertük egymást. Nagyon kedves, barátságos lány. Hosszú munka vár még ránk, és tudom, hogy nagyon jól fog telni az az idő amit az én tanításomra szán. Érzem, hogy igazán megéri.
**Fél évvel később**
A közös munka Lucy-val tényleg nagyon jól telt, és minden percét egy életre megjegyeztem. Carla szerint rengeteget fejlődtem, és már volt egy pár kisebb szerepem is. Nagyon élvezem a színészkedést.A szüleim, végig mellettem álltak, és mindenben segítettek. Becky mindig is segített, és bíztatott. Monicának vissza kellett mennie Londonba, de bíztositott róla, hogy bármi is történjen mi mindig barátnők maradunk.
Josh, ő egyszerűen fantasztikus ember. Nem haragudót meg, hogy mostanában nem töltök vele annyi időt a munka miatt, hanem mindig támogatott, és szeretett. Apa, és anya újra összeköltöztek, és itt élnek Kaliforniába. Nem is kívánhatnék semmit az élettől, mert már így is többet kaptam, mint amit megérdemelnék.
Most épp egy megbeszélésre tartok Carlahoz, ahol elmondja a többi teendőmet.
-Szia.-nyitottam be az irodájába.
-Szia, gyere be.-intett Carla. Leültem egy székre az íróasztallal szembe, és vártam, hogy Carla elmondja a terveket.-Nos akkor fogjunk neki. A reklámok, meg a szerepek amiket eddig játszottál nagy sikert arattak, és most kaptál egy nagyobb szerepet, amiért Londonba kell utaznod.-nézett rám.
-LONDONBAAA!-kiáltottam fel.
-Igen, oda, de kérlek ne ordíts!-csitított. Még a héten mennünk kell, ha elfogadod a szerepet.
-És erre most kell válaszolnom?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem, menj nyugodtan haza, beszéld meg a családoddal, majd hívj fel. Az úgy oké?
-Igen, persze. Akkor majd felhívlak. Szia.-ugrottam fel a székről, majd kirohantam az épületből. Most azért örültem, hogy hosszú az út hazáig, mert így kicsit rendbe tudtam rakni a gondolataimat. Álmomban sem mertem volna arra gondolni, hogy egyszer még Londonba kell mennem, de úgy látszik, hogy a sors úgy játszadozik, ahogy csak akar. Bár volt ebbe jó is, mivel végre találkozhatok Monicával, de azért itt hagyni a szüleimet, a barátomat, Beckyt. Nem lesz könnyű. Remélem, hogy mellettem állnak majd a szeretteim, és elmehetek Londonba.
Feszült voltam mikor hazaértem, és ezt apáék is észrevették.
-Kicsim mi a baj?-simított végig apa a karomon.
-Elmondoom.-sóhajtottam, majd bementem a nappaliba, és leültem a kanapéra. Apa és anya követtek, és kíváncsian néztek rám.-Carla azt mondta, hogy lenne egy szerepem, ami elég fontos volna a karrierem szempontjából, csak van egy kis...na jó nagy gond.-ráncoltam a homlokomat, majd fájdalmasan rápillantottam anyára. Ő jelezte, hogy folytassam, mert ebből nem tudtak meg sokat.-A forgatás miatt Londonba kéne utaznom...még a héten.-böktem ki, és vártam a reakciójukat. Anya mintha lefagyott volna nem mozdult, csak üresen bámult ki a fejéből. Apa magához húzott, és elmondta, hogy mennyire örül a sikeremnek, és hogy ha ezt szeretném csinálni, akkor menjek nyugodtan. Eközben anya is visszatért a földre, és ő is elmondta ezeket. Jó volt hallani, hogy mellettem állnak, és támogatnak, de még hátra volt Josh, és Becky is.
Beckyvel találkozót beszéltem meg, ahol mindent elmondtam neki. Nagyon feldobta a hír, talán még jobban örült mint én. Én is nagyon örültem, de még hátra volt Josh, akitől kicsit féltem, mivel előttem lebegett az a nap, amikor elmondtam neki, hogy színészkedni akarok. Majdnem vége lett a kapcsolatunknak,de szerencsére meg tudtuk beszélni. Akkor minden rendbe jött, de most...Lehet, hogy most nem lesz ennyire megértő, és itt lesz vége a kapcsolatunknak. Azt nem élném túl. Megbeszéltem, hogy a közeli parkban találkozunk, és ott elmondok neki mindent. Féltem, mert tudtam, hogy nem lesz neki könnyű megemésztenie. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, mikor megpillantottam Josht belépni a park bejáratán. A szívem nagyot dobbant, és még ennyi idő után is pillangók repdesnek a gyomromban, amikor meglátom Őt.
-Szia.-köszöntöttem csókkal Josht.
-Szia.-viszonozta a csókot.-Hogy vagy ma? Van valami baj?-nézett rám.
-Ami azt illeti van. Ma voltam Carlanál, és azt mondta, hogy volna egy szerep, de a forgatás Londonban van, és még a héten ki kellene utaznom.-mondtam el egy szuszra, majd egy keserű pillantást vetettem Josra. Kíváncsian fürkésztem az arcát, de nem tudtam leolvasni róla semmit. Felállt a padról, felhúzott engem is, és szorosan magához ölelt. Kicsit elhúzódott, majd egy szenvedélyes, mégis gyengéd csókot lehelt ajkaimra.
-Ha szeretnéd, akkor menj, és csináld meg a filmet.-nézett a szemembe.-Csak azt ígérd meg, hogy bármi is történik, nekem elmondod. Ha valaki mást fogsz majd szeretni, vagy nem megy neked ez az egész, kérlek írtesits róla.-kérlelt
-Josh.-tettem a szájára az ujjam.-Kérlek ne mond ezt. Igen, szeretnék elmenni, de nem fog köztünk semmi változni. Én mindig is szeretni foglak, és nem foglak átverni, vagy becsapni. Annál fontosabb vagy nekem!-fúrtam mélyen tekintetem az övébe.
-Szeretlek-suttogta, majd belepuszilt a hajamba.
-Szeretlek, és mindig is szeretni foglak.-bújtam szorosabban hozzá. A csodálatos pillanatot a telefonom csengése zavarta meg. A kijelzőn Carla neve villogott.
-Igen?-szóltam bele.
-Na mire döntöttél?-tért a lényegre.
-Megyek.-válaszoltam.
-Nagyszerű, akkor holnapután indul is a géped.
-Már holnapután?-kérdeztem vissza.
-Igen. És jól pakolj be, mivel sokáig fogsz Londonba tartózkodni.
-Értettem.-jelentettem ki.
-Akkor jó. Szia.
-Szia-köszöntem, majd kinyomtam. Josh kíváncsian nézett rám, ezért elmondtam neki az egészet. Meglepően jól fogadta. Már megtanult együtt élni a ténnyel, hogy sokat leszünk majd egymástól távol, és tudja, hogy bíznunk kell egymásban.
Mivel nagyon hamar eltelt a nap, így nem tudtam Monicával beszélni, de tudtam, hogy ő is fog örülni neki, mivel így rengeteg időt tölthetünk együtt. Késő volt mikor hazaértem, így rögtön ágyba bújtam, és el is nyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése