34.rész

 


    Eljött ez a nap is. Ma utazok Londonba. A gépem hamarosan indul, és ismét elhagyom ezt a helyet. Nem lesz könnyű Londonban, mivel nem lesznek ott anyáék, sem Josh, sem Becky, de legalább ismét láthatom Monicát, és ez az egész csak az én javamat szolgálja. Nem lesz könnyű Josh nélkül, mivel már nagyon össze nőttünk a fél év alatt, és napról-napra jobban szeretem. Tudom, hogy bízhatok benne, és ő is teljes mértékbe megbízhat bennem. 
   Reggel már nagyon korán talpon voltam, és fel-alá járkáltam a házban az idegességtől. Egyszer anya meg is szólított, hogy üljek már le, mert már ő szédül attól, hogy engem néz. Szót fogadtam, és leültem, de ekkor a lábamon kezdtem el dobolni, ami apát zavarta. Ezt is félbe kellett hagynom, így csak ültem kifejezéstelen arccal a kanapén, és gondolkoztam. 
   Apa ült le mellém, és fogta meg a vállam, aminek hatására megrezzentem. Nagyon belemerültem a gondolataimba ezért nem vettem észre, hogy apa leült mellém. Érintése váratlanul ért, és kissé megrezzentem.
-Bocsi kicsim, nem akartalak megijeszteni.-mosolygott rám.
-Á, semmi baj, csak elgondolkoztam. Nem vettem észre, hogy idejöttél.-legyintettem, és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Apát láthatóan nem győzte meg az álmosolyom, ezért faggatni kezdett.
-Valami baj van kicsim?-nézett rám kíváncsi tekintettel.
-Nem, nincs semmi, csak elgondolkoztam.-bizonygattam.
-Látom, hogy van valami.-ráncolta homlokát.
-Na jó, ami azt illeti van.-fordultam felé. Elmondtam mindent ami a szívemet nyomta. Elmondtam, hogy félek ettől az utazástól, hogy hiányozni fognak majd nekem, hogy nagyon rossz előérzetem van. Igen rossz előérzetem volt, de nem tudtam, hogy miért. Valami legbelül mégis azt súgta, hogy valami rossz fog történni. Valami ami mindent megváltoztat. Próbáltam nem erre koncentrálni, de ahogy egyre jobban közeledett az utazás, ez az érzés egyre inkább erősödött. 
-Kicsi, nem muszáj elmenned.-simított végig apa a karomon.-Ha nem szeretnél ne menj. Lesz majd egy másik szerep, és egy második lehetőséged. Ebben biztos vagyok.-nyugtatott. Legalább is próbált, de nem járt nagy sikerrel.
-Én szeretném ezt a szerepet, és nem fogom veszni hagyni, de az érzés megrémít. próbálok nem erre gondolni, nem egyszerű. Minden gondolatom e körül forog, és nagyon nyugtalanít. 
-Ne aggódj kicsim, nem fog történni semmi. Minden a jó lesz, és nagyon fogod élvezni az egészet. Ez az érzés meg szerintem csak a félelem, mivel ez az első nagyobb szereped, és bizonyítani akarsz. Csak légy önmagad, és minden rendben lesz.-ölelt meg.
-Apa!-néztem mélyen a szemébe.-köszönöm, hogy vagy nekem.-mosolyogtam rá. Nem válaszolt semmit, csak egy nagy puszit nyomott a homlokomra. 
-Kendra!-szólt ki anya konyhából.-Lassan készülődnöd kéne, ha nem akarod lekésni a géped. Őszintén? Nem bántam volna, ha lekésem, mivel akkor nem kellett volna elutaznom, de sajnos anyáék emlékeztettek, hogy ez az én álmom, és hogy ne hagyjam veszni a miatt, hogy távol leszek tőlük. Mindig támogattak, és ez most sem volt másképp.

  Mindjárt indul a gépem. Anyáék, Josh és Becky kikísértek a reptérre, hogy elbúcsúzzanak. Bemondták, hogy lassan szedelőzködjünk, mert pár percen belül felszáll a gép. Elbúcsúztam mindenkitől, Joshtól egy kicsit meghittem búcsút vettem, és biztosítottam a felől, hogy bennem teljesen megbízhat, és hogy nagyon szeretem. Felszálltam a gépre, ahol egy fiatal lány mellett foglaltam helyet, és vártam, hogy felszálljon a gép. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Szomorú voltam, mert már most hiányoznak a szeretteim, és boldog is, mivel hamarosan találkozok Monicával. Izgatott voltam, mert ez egy fontos lépés az életemben, és féltem, mivel a rossz előérzet egyre jobban beférkőzött a fejembe. 
  Az út kellemesen telt, és a lány is nagyon kedves volt aki mellett ültem. Egész úton beszélgettünk, és sok mindent megtudtam róla. Ő is volt még Londonban, és most egy kicsit hosszabb időre megy. Remélem, hogy még találkozok vele. Telefon számot cseréltünk, és a repülőtéren elbúcsúztunk egymástól, majd elindultam megkeresni Monicát. Hamar meg is találtam, mivel egy táblát tartott a kezében "Üdv újra Londonban Kendra" felirattal. Mikor megláttam a táblát széles mosoly ült ki az arcomra, majd odarohantam, és megöleltem.
-Annyira hiányoztál.-mosolyogtam rá.
-Te is nekem! Annyi mindent kell meséljek. El sem hiszed mennyire örülök, hogy ismét itt vagy, és láthatlak.-viszonozta mosolyom.
-Én is nagyon örülök, és hidd el nekem is van mesélni valóm.
   Az egész napot Monicával töltöttem, és bár nagyon fáradt voltam még is élveztem a társaságát, és jól éreztem magam. Nagyon késő volt mikor beléptem apa házába. Itt fogok lakni addig, amíg Londonban tartózkodom, így nem kell hotelban aludnom. Apa ajánlotta fel, és nem engedte, hogy elutasítsam. Neki már úgy sem lesz szüksége rá, mivel visszaköltözött hozzánk, és anyával boldogabbak mint valaha. 
  Elmentem, letusoltam, és ágyba bújtam. Mikor már fél álomba voltam a telefonom rezgése visszarántott a lassan körém fonódó álom világból. Elvettem a telefonom, majd megnéztem, hogy ki keresett. Egy üzenetem jött, de a szám ismeretlen volt. Kíváncsian megnyitottam, és nem hittem a szememnek.  
   
   "Szia Kendra! Hallom ismét Londonban vagy, remélem majd összefutunk valahol. Rég nem láttalak, és hiányzol...puszii szia! 
Szép álmokat...Alex:D" 

  Na tessék rossz előérzet. Ez a lehető legrosszabb ami történhetett velem. Jó formán még meg  sem érkezek, és Alex már keres is. Csak azt nem értem miért, mikor épp ő volt aki miatt elmentem innen. Nem értem miért érdeklődik most irántam. Ennyi idő után. Rengeteg gondolat kavargott a fejemben, amelyek lassan álomba kergettek. Jobb is volt, hogy elaludtam, így nem rágtam magam a múlton, inkább az álom világba menekültem.  

  Reggel korán kellett kelnem, mivel már ma elkezdtük a forgatást. A helyszín nem volt messze a háztól, így volt időm elkészülni, és még reggelizni is tudtam. Mikor léptem ki az ajtón a telefonom ismét rezegni kezdett. 

  "Ma találkozhatnánk? Este 8-ra, ha odamegyek sétálhatnánk egyet? Alex"

   Nagyon furcsálltam, hogy ennyire érdeklődik irántam. Igazság szerint nem akartam vele találkozni, és a múltat felemlegetni, de nem volt szívem elutasítani. Egy szép nap még a jóságom visz a sírba. De mégis mi rossz történhetne egy séta alatt. Nem tudom elképzelni, hogy Alex bármit is tervezne. Csak beszélni akar velem, mivel az elválásunk nem volt a legbékességesebb. Erről nem én tehetek, és szerintem ezt ő is tudja.  
   Nem volt időm ezen rágódni mivel majdnem elkéstem már az első napon. Mikor odaértem nagy mosollyal fogadott Carla, és elmondta az aznapi teendőket. Nagyon zsúfolt napom volt, így nem igazán tudtam az estére gondolni. Hosszas rágódás után beleegyeztem, és visszaírtam Alexnek, hogy akkor ma este találkozhatunk. 
   A forgatás jól sikerült, és minden percét élveztem. Nem volt nehéz szerep, és a forgató könyv is egyszerű volt. Egész nap lekötöttem magam vele, és így nem éreztem annyira a szeretteim hiányát. Amint volt egy kis időm felhívtam őket, és elújságoltam mindent. Na jó, csak majdnem mindent. Alexről nem beszéltem nekik, mivel nem tartottam fontosnak. Lehet, hogy mégis jobb lett volna beszélnem nekik róla. Már mindegy, majd legközelebb. Hamar eltelt a nap, és egyre jobban közeledett az este. Bevallom, hogy kicsit féltem az egésztől, mert még nem találkoztam vele a mi kis incidensünk óta. Egyszer mindennek eljön az ideje, és ennek most jött el. 
   Hazamentem, és átöltöztem. Az idő nagyon lassan telt, így bekapcsoltam a TV-t, és belemerültem valami nagyon izgalmas műsorba. Egyszer csak felkaptam a fejem, mivel rólam beszéltek a TV-ben. 

  "Egy újabb film csillag van születőben. Kendra Howel bebízinyította, hogy egy egyszerű kaliforniai lány is megállja a helyét a filmiparban. Csak gratulálni tudok, mivel nem egyszerű ez az út, és eddig minden akadály sikerült legyőznie. Most épp Londonban tartózkodik, és gőz erővel dolgozik egy filmen, amiben elég jelentős szerepe van. Reméljük, hogy megbírkozik a feladattal. Mi drukkolunk neki." 

  Nem votl hosszú cikk, de azért ez is nagyon furcsa volt a számomra. Eddig nem voltam más mint egy szürke kis egér, és most...most megállítanak az utcán egy közös képért, vagy egy aláírásért. A TV-ben rólam beszélnek, és lassan mindenütt ismertté válok. Fura az agész, de egyben nagyon jó. Eddig még nem bántam meg, hogy belevágtam, és remélem, hogy ezután sem fogom. 
  Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejemben, amiktől a csengő szakított el. Kikapcsoltam a Tv-t, felvettem a kabátomat, majd kiléptem a kissé hűvös esti levegőre...