6.Rész:D

Sziasztok! Hoztam a következő részt.Bocsánat a késésért, de nem tudtam előbb hozni. Ígérem a következővel jobban sietek.Remélem tetszeni fog, várom véleményetek.Puszi jó olvasást=))


Csak ezután néztem körül pillantottam meg, hogy ez az a fiú aki az előbb táncolt, ő lökött el.
-Ó bocsánat-szólalt meg.-Nem láttalak, megsérültél?
-Nem, nem sérültem meg.-válaszoltam.
-Akkor jó már megijedtem hogy egy ilyen szép lány miattam sérült meg.-mosolygott rám.
"Szuper!" gondoltam ez a srác is csak egy nagyképű, báj gúnár pedig milyen helyesnek nézett ki ahogy ott táncolt.
-Na persze gondolom minden lánynak ezt mondod!-böktem ki végül.
-Nem félre érted nem hízelegni akartam, tényleg így gondolom.
-Óh, értem.-pirultam el.
Ekkor már mindenki-aki eddig a táncosokat nézte- minket bámult, hogy a földön ülünk és nevetgélünk.a tömegben volt Becky is és apa is.
-Hát veled meg mi történt?-kérdezte Becky, és nyújtotta kezét hogy segítsen felállni.
-Épp a táncot bámultam, és egyszer csak a földön találtam magam.-magyaráztam el.
-Azt hiszem én voltam aki miatt a földre került.-szólt közbe egy hang.
Nekem ismerős volt de Becky csak nézett hitetlenkedve, amikor odajött hozzánk.
-Helló, Alex vagyok, még egyszer bocsánat.
-Á semmi baj.
-És téged hogy hívnak? Hisz még a nevedet sem tudom.
-Kendrának.
Becky szóhoz sem jutott, csak nézett nagy kerek szemekkel.
-Jajj, majdnem elfelejtettem ő itt a legjobb barátnőm Becky.
-Helló Becky, Alex vagyok.
-Sz..sz..szia.-dadogta Becky, mert még mindig mindig nem jutott szóhoz a történtek miatt.
Becky amúgy nem igazán esik zavarba a fiuk előtt, de most nagyon furcsán viselkedett.
-És hogy-hogy eddig nem láttalak errefelé?-kíváncsiskodott Alex.
-Hát mert most vagyok először itt Londonban.Apához jöttem a nyárra.
-És meddig lesztek itt?
-Csak egy hónapig aztán megyek haza anyához.
-Értem.-csüggedt el.-És körül szeretnétek nézni a környéken?
-Épp azt csináltuk.-szólalt meg végre Becky is.-Kendra édesapja hozott el ide minket.
Ekkor jelent meg apa is, aki ugyancsak elcsodálkozott, hogy még egy napja sincs hogy Londonba vagyunk, de már ennyi minden történt velem.
-Kendy!!-szólított meg.
-Igen apa?
-Látom nem változtál még mindig nem tudsz magadra vigyázni magadra.-viccelődött.-de ugye tudod, hogy anyádnak megígértem,hogy egyben leszel mikor hazamész?-folytatta viccelődését.
-Apa!! Igenis tudok vigyázni magamra.
-Kendra, de hiszen csak vicceltem nehogy megsértődj.
-Dehogy sértődök meg tudom hogy csak viccnek szántad legalább is reméltem.
Apa ekkor Alexhez fordult.
-Szia te biztos a lányom új barátja vagy. Vagy tévedek??
-Jó napot, Alex vagyok, és elnézést kérek Kendra miatt nem akartam ellökni.
-Semmi gond, látom ti már megbeszéltétek.-mondta, aztán megfordult és el akart osonni.
-Apa és velünk mi lesz, itt akarsz hagyni?
-Dehogy is, csak megyek beszélgetek egy kicsit az egyik ismerősömmel.
-Oké. Majd megkeresünk ha menni szeretnénk.
-Rendben.-mondta, azzal elsétált.
Mi meg ott maradtunk hárman a park közepén.
-Na lányok örülünk, hogy megismertelek remélem majd még látlak titeket.Sziasztok most mennem kell már késésben vagyok.
-Szia!-köszöntünk kórusban.
Még egy ideig nézelődtünk Beckyvel aztán elindultunk megkeresni apát.Csakhogy sehol sem találtuk. Fél óra keresés után, még mindig nem volt meg. Ekkor hívtam telefonon. Kiderült hogy elfelejtkezett rólunk és elment a barátjával egyet beszélgetni.
Sötétedett és mi nem tudtuk hogyan jutunk haza. Ekkor egy ismerős alakot pillantottunk meg,Alex volt az.
-Alex!-kiáltottam utána.-Hogy-hogy te még itt vagy azt mondtad sietned kell haza.
-Siettem is csak hogy mikor hazaértem eszembe jutott, hogy itt hagytam a parkba a kabátomat és ezért jöttem vissza.És ti még mindig itt vagytok?
-Igen és még itt is leszünk egy darabig mivel apa itt hagyott minket és mi nem tudunk hazamenni mivel nem ismerjük a környéket.
-Az nem jó, de tudjátok mit? Ha megmondjátok a címet én hazavezetlek titeket elég jól ismerem a környéket és biztonságban lesztek velem.Rendben van?
-Igen akkor induljunk léci mert már szeretnék hazamenni.
Boldog voltam hogy ő is velünk jön, hiszen így jobban megismerhessük és haza is jutunk. Megmondtuk a címet és elindultunk haza. Becky, Alex és én...

5.rész

Sziasztok hoztam a következő részt, bocsi a késésért de nem igazán volt időm és összevesztem a volt barátnőmmel így türelmem sem volt és nem akartam valami rossz részt rakni fel. De nem untatlak ilyenekkel jó olvasást várom a komikat....puszi:))


*1 órával később *
Szerencsére nem kellett sokat a dugóban várakoznunk, így egy óra múlva már otthon is voltunk. Amikor megálltunk és kiszálltunk az autóból fantasztikus látvány tárult elénk. El sem hittem amit láttam.
Egy hatalmas ház, egy hatalmas udvarral benne egy nagy medencével.De ez még semmi a házhoz képest.
-Gyertek be lányok!-térített magunkhoz apa.
-Megyünk, megyünk!!
Mikor beléptem a házba letaglóztam a csodálattól. Egyszerűen fantasztikus volt.A mi házunkra sem panaszkodhatok, hiszen az is nagyon szép, de ez egyszerűen gyönyörű.
Mikor magunkhoz tértünk az ámulatból, felmentünk a szobánkba, kipakoltunk és pihentünk egy kicsit.
Aztán támadt egy jó ötletem:
-Becky!!-rohantam be a szobájába.-Van egy remek ötletem!
-Ki vele!Mi az?-kíváncsiskodott.
-Ha rá tudom venni apát, elmennék körülnézni a környéken.
-Ez tényleg jó ötlet, hajrá hátha sikerül meggyőznöd apudat.
Becky és én lecsoszogtunk a lépcsőn és bementünk a nappaliba.Apa a kanapén ült és újságot olvasott.
-Na, kipihentétek magatokat?-kérdezte ,mikor megpillantott minket.
-Ki bizony és gondoltam, hogy jó lenne körülnézni, ismerkedni egy kicsit.
-Oké, ha ezt szeretnétek, akkor készüljetek és elmegyünk egy kis sétára.
Nem kellett nekünk kétszer mondani rohantunk a szobánkba és készülődni kezdtünk.Én nem öltözködtem sokat, csak felvettem egy hosszú szűk farmert meg egy pólót, viszont Becky majdnem egy fél órát öltöződött. Aztán végre elkészült ő is.Apa már várt minket.
-Lányok szerintem hozzatok magatokkal felsőt is, mert lehet, hogy későn jövünk és nehogy megfázzatok.
-Jó akkor hozunk valamit.
Kabáttal felszerelkezve elindultunk és csodáltuk a környéket.
-Kendra!-bökött meg Becky.-Tudod nekem egyre jobban tetszik és a hely.
-Nekem is!
Ahogy haladtunk tovább egyszer csak megszólalt apa:
-Lányok kértek-e fagyit??
-Hát persze, hogy kérünk!!-vágtuk rá egyszerre.
-Akkor gyertek utánam.
Mint a kiskutya a gazdáját, úgy követtük apát, amíg egy gyönyörű helyre értünk.Egy parkba, ahol egy fagyizó volt körülötte kis asztalkák székekkel.Apa odament egy kiszolgáló nőhöz fagyit venni, közben mi kerestünk egy szabat asztalt.
A kedvenc fagyimat vette apa, így aztán csak úgy faltam.
-Ne olyan mohón!-szólt rám apa.
-Rendben!-lassítottam az evéssel.
Mikor végeztünk elindultunk a parkba nézelődni egy kicsit. Amint ott sétáltunk egy csapat fiatalt láttunk amint ott táncoltak a parkban valami fura zenére.
Közelebb mentünk, és egy fiút láttunk amint ott ugrált.A következő pillanatba már a földön találtam magam.
-Mi van nem látsz?!-kérdeztem idegesen.

...

4.Végre Londonban

4.rész...Már itt is van a negyedik rész is.Ebben a részben Kendráék végre megérkeztek Londonba, de nem úgy kezdődik a vakációjuk, ahogy ők tervezték. De hát minden kezdet nehéz.
Na jó nem húzom tovább az időt...Jó olvasást, és komizni is szabad... :DD

Repülőn nagyon gyorsan telt az idő.Becky mellett nem lehet unatkozni.Egész úton rengeteget nevettünk,persze tudtunk mi komolyak is lenni.Épp egy jó sztori közben ismét megszólalt a hangos bemondóba egy légi kísérő.
"Kedves utasainkat megkérjük, hogy csatolják be öveiket, perceken belül megkezdjük a leszállást!!"
-Ahh...végre olyan hosszú idő után ismét láthatom apát!!!
-Örülsz mi??
-Persze hogy örülök, hisz már majdnem 2 éve nem láttam.
-Uhh...az nagyon hosszú idő, én nem bírnám annyi ideig apa vagy anya nélkül.-vallotta be Becky.
-Képzelem, hiszen te vagy a szemük fénye- viccelődtem.
Becky szeretett volna valamit mondani erre a kijelentésemre,de ekkor leszállt a gépünk, így nem tudott mondani semmit. Kicsit sajnáltam is, mert egy kicsit tényleg gonosz voltam vele, de hát csak vicceltem, szerencsére nem haragudt meg.
Leszálltunk a gépről, és elvettük a csomagjainkat ,aztán elmentünk megkeresni apát. Apa már nagyon várt minket, és még ő is tudott a jegyekről, hogy anya helyett Becky jön velem csak én nem.Na de mindegy én nem tudtam akkor és ott ezzel foglalkozni.
Amint megláttam apát rohantam hozzá és jó erősen megöleltem.Apa már levegőt sem kapott, mikor végre megszólalt:
-Kendra, drága lányom!-nyögte.-Mindjárt megfolytasz és akkor máris vége a nyaralásnak.
-Jujj, bocsi apa csak már annyira vártam ezt a pillanatot.
-Tudom én is, ja és bocsi, hogy és sem szóltam a másik jegyről.
-Ezt majd később megbeszéljük.-jelentettem ki úgy mintha morcos lennék de csak vicceltem.
Becky rájött, hogy csak viccelődök és így segített apa megtréfálásába:
-Ó-ó, ebből sosem sül ki semmi jó.Ismerem jól Kedrát.
Szerencsére apa értette a viccet,így nem vette komolyan, inkább egy jót nevettünk rajta.
-Na és hogy telt az út?
-Nagyon jól rengeteget nevettünk és viccelődtünk.-áradoztam.
-Aha, és nem vagytok fáradtak?
-De nagyon fáradtak vagyunk alig állok a lábamon!-válaszolta Becky.
-Ugyan már ne túlozz, te sem gondolod komolyan.-szidtam le.
Becky nagyon gyakran túlzásokba esett így megbeszéltük, hogy én mindig leszidom ha túloz valamiben, és is egy ilyen helyzet volt.
-Na jó na tért észhez, annyira azért nem vagyunk fáradtak de jól esne egy kis pihenés.-javította ki az előbbi kijelentését.
-Akkor lányok mehetünk??
-Persze válaszoltunk kórusba, aztán beültünk az autóba és már mentünk is. Egész úton csak bámultunk hol erről, hol arról.Mivel eddig mindig apa jött hozzánk én még sosem jártam Londonba és Becky sem.
Rengeteg magas épületet láttunk és sok-sok embert.De ami a legjobb volt az a rengeteg üzlet, Mert imádunk vásárolni Beckyvel.
Nagy ábrándozásunkat egy fura dolog zavarta meg, még pedig az, hogy megállt az autó.
-Mi történt miért álltunk meg??-kérdeztem kétségbe esetten.
-Mert egy nagy kocsisor van előttünk így nem tudok tovább menni.
-Remek.-fakadtam ki.-Már az első nap itt ülök egy hatalmas dugóba!!
-Ne aggódj kicsim, a házunk egy kevésbé zsúfolt helyen van, ott nem ilyen szörnyű a közlekedés.-nyugtatott meg apa.
De engem akkor is zavart, hogy már az első nap ilyen rosszul kezdődik és itt várakozunk, a helyett hogy már otthon lennénk.De hát ilyen LONDON...

3.resz:P

Na itt is van a harmadik rész, kicsit megkéstem, mert nem volt időm és ötletem se, hogy hogyan folytassam. Először is megköszönöm hogy ennyien elolvastátok, és megköszönöm az egyik barát nőmnek aki megosztotta a blogomat köszike Beáta imádlaaaak...
Ebben a részben Kendra és Becky belevágnak  életük legjobb nyaralásába....Jó olvasást és várom a komikat:)


Félórai utazás után, ami nekem egy örökké valóságnak tűnt, végre kiértünk a repülőtérre. Becky és én is nagyon vártuk már hogy odaérjünk, így majdnem kiestünk a kocsiból úgy rohantunk leadni a csomagokat.
Anya arcára a szomorúság még jobban kiült, és még szótlanabb volt mint azelőtt. Minket viszont nem tudott még ez sem lecsillap1tani, hiszen úgy viselkedtünk mint két őrült.
-Lányok, hahó, már nem vagytok gyerekek, viselkedjetek!!-szólt ránk anya.-mindenki titeket bámul azt hiszik, hogy meg bolondultatok!!
-Rendben anya, de nem tudok egy helyben ülni. Mikor indul már a gépünk??
-Már csak egy fél óra, aztán egy hónapig nem látlak.-szomorodott el megint.
-De anya nem tutod, hogy nem örökre megyek el, csak egy hónap, meglátod hamar eltelik.
-De.....-próbált félbe szakítani.
-Anya!Most te viselkedsz nagyon gyerekesen, nem mi!!-mondtam pimaszul.
Néha anya is elragadtatta magát, ilyenkor elég nehéz leállítani. De hát ez az én anyám. Viszont ez már túl sok volt az ő részéről.Egy hónap távollétből ekkora ügyet csinálni.Na de mindegy hisz én így is szeretem.
Végre sikerült megnyugtatni anyát. Eközben annyira eltelt az idő hogy már búcsuznunk kellett.

-Vigyázz magadra anya nagyon szeretlek és igérem hogy mindig írok és gyakran hívlak pusziii.-borultam nyakába zokogva.
-Kendra, ne sírj mert akkor én is fogok. vigyázz magadra szeretlek...és én is hívlak amint tudlak jó utat szeretlek...
Ezután anya Beckyhez fordult:
-Becky te is vigyázz magadra és persze Kendyre is, mert tudod hogy milyen szétszórt néha..
-Na de anya nem is igaz-szóltam közbe.
-Jó, jó tudod hogy csak vicceltem.

A bucsuzódás közben megszólalt egy hang:

***-A Londonba tartó gép utasait megkérjük hogy fáradjanak fel a gépre, mert perceken indul.***
-Uhh...már itt az idő-kérdezte anya.
-Igen, úgy tünik.

Aztán megöleltök egymást és felültünk a repülőre.
A repülőből épp anyát láttam, amint a szemét törülgeti, aztán amint meglátott minket egy mosolyt erőltetett az arcára, és integetni kezdett.Mi is integettünk neki. Aztán ismét megszólalt egy hang:
"A repülő hamarosan felszáll, megkérjük az utasokat, hogy foglalják el helyeiket és csatolják be öveiket!"
És a következő pillanatban már fel is száltunk.Még egy kicsit bámultuk a repülőteret, míg az csak egy kis pöttynek látszott.
Ekkor vágtunk bele életünk legjobb nyaralásába...